A sárszalonkák ritka költőfajként is jelen vannak a Dél-Alföldön, de jellemzően inkább csak a vonulási időszakban találkozhatunk népesebb csapataikkal. A Nagy-Zsombékon is előfordult már költés, de csak a csapadékosabb években. Idén itt egyetlen pár sem fészkelt.

Fotó: Balla Tihamér

Az őszi esők hatására megállt a víz a Nagy-Zsombékon, így most kitűnő táplálkozó- és pihenőhelyül szolgál a vonuló madárfajok számára.  Többször is megfigyeltük már idén sárszalonkák 10-12 példányos csapatait is. E hosszúcsőrű madarak kifejezetten rejtőzködők, ezt tollazatuk színe is segíti. Ha mozgást észlelnek, általában lelapulnak és csak az utolsó pillanatban repülnek fel. Igazgatóságunk munkatársai is ezt tapasztalták a területbejárás során, szinte a talpuk alól repültek fel a sárszalonkák.

Fotó: Balla Tihamér

A faj jellegzetessége a testméretéhez képest rendkívül hosszú csőr, amelynek vége ráadásul rugalmas, külön is mozgatható, így az iszapban turkálva jó eséllyel meg tudják ragadni a csigákat, puhatestűeket.

A sárszalonkák ősszel Európa déli területeire, vagy Afrika északi részeire vonulnak. Előfordult már, hogy néhány példány át is telelt a Dél-Alföldön.

A cikk borítóképét készítette: Hargitai László (Sárszalonka)