Az északi tengerpartok költőmadara az igazgatóság Kardoskúti Tájegységén, Orosháza és Székkutas között, egy vizes területen bukkant fel. Vonulásban lévő szürke cankók, pajzsoscankók, parti lilék és havasi partfutók között tartózkodott.

Kőforgató. Fotó: Palcsek István Szilárd

A kőforgató jellegzetes táplálkozásmódjáról kapta a nevét: a parton, az aljzatban lévő köveket, kagylóhéjakat felforgatva keresi rovarokból, férgekből, csigákból álló eleségét. Vonulási útvonalai a tengerpartok mentén húzódnak, a kontinens belsejébe viszonylag kevés egyed jut el. Ennek ellenére Magyarországon kis számban, de rendszeresen megjelenik, leginkább szikes tavakon és lecsapolt halastavakon. A faj hosszútávú vonuló, az európai madarak Dél-Afrikáig is eljutnak. Nálunk ősszel, augusztus elejétől október közepéig, végéig lehet számítani a megjelenésére.

Havasi partfutó, kőforgató és egy parti lile. Fotó: Palcsek István Szilárd

A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül a Biharugrai-halastavakon minden tavaszi és őszi vonuláskor felbukkan egy-két példány, de láttunk már kőforgatót a Dévaványai-Ecsegi pusztákon is, legutóbb például 2020-ban, a nagylaposi szikes tavon.

A cikk borítóképét készítette: Pribéli Levente (Kőforgató)