Az egyik idei vándorsólyom-fióka a fészek elhagyása után egy, a Keselyűsi út mellett található üzlet udvarára landolt, és kb. fél órát ott pihent, miközben hagyta magát lefényképezni, majd elrepült.

A vándorsólyom a múlt században, mint fészkelőfaj, eltűnt Magyarországról, sok fészket kifosztottak, a fiókákat pedig kicsempészték az országból. A legnagyobb problémát a mára már betiltott DDT (rovarirtószer) mérgezés jelentette. Az első sikeres költés csak 1997-ben volt a Pilisben. Azóta növekszik a költőpárok száma, elsősorban középhegységeink sziklafalaira és felhagyott kőbányákba fészkel. Tápláléka szinte kizárólag madarakból áll, gyakori prédaállatai a varjúfélék, seregélyek és a galambok. Zsákmányát rendszerint magasból indított támadással, nagy sebességű üldözés után fogja meg, vagy rúgja le úgy, hogy az sérülten a földre zuhan. Erőteljes szárnycsapásokkal gyorsított zuhanása közben akár a 320 km/h-s sebességet is elérheti. Ezzel a sebességgel „a világ leggyorsabb madara” címet is kiérdemelte. Jelenleg közel 100 pár a hazai fészkelő állománya, a sikeres védelemben bízva remélhetőleg tovább emelkedik a költőpárok száma. A vándorsólyom 2018-ban az év madara volt, fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500.000 Ft. A szekszárdi költésnek a jelentősége az, hogy ez az első regisztrált költés Tolna megyében, többről nincs tudomásunk.

Írta: Varga Zsolt