A Maros hazai szakasza igazi vadregényes vidék. A folyó számos szigettel, homokzátonnyal szabdalt, sok helyen megközelíthetetlen, leszakadt, meredek partfalak szegélyezik a medrét. A Marost kísérő ártéri erdők ölelésében azonban szelídebb, ám élővilágban és látványosságban igencsak bővelkedő élőhelyeket találunk, a hajdani kubikgödrök, bányatavak formájában.

Míg a Marosban számos, gyors sodrást kedvelő, folyóvízi állatfaj él, addig a sokszor közvetlenül a folyó mellett található kubikgödrökben jellegzetes állóvízi élőlénytársulások találhatók. Ezek a legtöbb esetben mesterséges mélyedések a Maros áradásaiból, vagy a csapadékból kapnak vízutánpótlást. Egy részük csak időszakosan telített vízzel, másik részük azonban az egész év folyamán vízborítás alatt áll.

Az állandó vízborítású medrekben hínárnövényzettel, jó állapotú nádas szegélyekkel, fűzfákkal tarkított partokkal találkozhatunk. Ezekben a vizekben már nem az áramláskedvelő, hanem az állóvízi halfajok dominálnak, bár egy-egy nagyobb áradás alkalmával a Maros és az őt szegélyező kis tavak halállománya találkozhat is. A kubikok, bányatavak az egész év folyamán nyújtanak látnivalót a természetkedvelőknek, azonban a tavaszi időszak talán a leglátványosabb ezeken az élőhelyeken.

Tavasz a marosi banyatavknál. Fotó: Balla Tihamér

Az egyik legszebb ártéri bányató-rendszer Apátfalva és Makó között található. Az itteni tavakat szegélyező fiatal fűzfák nemrég bontották ki rügyeiket, harsogó zöld leveleik még nem túl nagyok, és a télen összeroskadt nád sem nyújt még nagy takarást, így a tavak között sétálva jó rálátás nyílik a vízfelületekre, ahol számos madárral találkozhatunk. A terület emblematikus faja a búbos vöcsök. A vöcskök március folyamán tértek vissza telelőhelyeikről, és már javában nászolnak. Ezen a területen kifejezetten bizalmasak, nem félnek az embertől, így akár egy kézi távcsővel vagy szabad szemmel is könnyedén megfigyelhetjük igazán látványos násztáncukat, kapcsolattartó viselkedéseiket. A párba állt madarak alig távolodnak el egymástól, sokszor teljesen szinkronban mozognak. A hím vízinövényekből álló fészekanyaggal kedveskedik párjának. Egymásnak szembe fordulva, fejrázogatással üdvözlik egymást. Jelenleg 7 pár búbos vöcsök tartózkodik a területen. Mellettük legkisebb vöcsökfajunk, a kis vöcsök is megfigyelhető, bár méretéből adódóan nehezebben kerül szem elé. A vöcskökön túl egyéb halevő madárfajok is szép számmal vannak itt jelen, mint például a szürke gémek, nagy kócsagok, bakcsók, vörös gémek.

Búbos vöcskök fészekanyaggal. Fotó: Balla Tihamér

A tavak másik jellegzetes madárfaja a barna rétihéja, mely eszményi élőhelyi feltételeket talál a területen. A háborítatlan nádas szegélyek zavartalan fészkelőhelyet biztosítanak, a gyepekkel, mezőgazdasági területekkel tarkított vízes élőhely táplálékban is bővelkedik. Így idén is már 3 pár barna rétihéja foglalja a fészkelőhelyet a területen, hordják a fészekanyagot, látványos zuhanásokkal tarkított nászrepüléseket produkálnak.

A tavak vizében is aktivizálódott az élővilág, békák kuruttyolásától hangos a táj, számos halfajnak már ívásra alkalmas feltételek állnak a rendelkezésére.

A cikk borítóképét készítette: Márton Zsombor (Búbos vöcskök násza)