A szerecsensirály a dankasirály után a leggyakoribb, hazánkban is fészkelő sirály. Az öreg madarak költési időben könnyen felismerhetőek fekete színű fejükről és vaskos, élénkpiros csőrükről, melynek a végén fekete gyűrű van. A dankasirályoknál kissé termetesebbek. Testük fehér színű, dolmányuk világosszürke, lábuk vörös színű.

Ez a madárfaj a múlt században, a Fekete-tenger medencéjétől kezdett el nyugat felé terjeszkedni. Magyarországon 1940-ben költött először. Ma már gyakori költőfaj Nyugat-Európa tengerpartjain. Telepesen fészkel a tengerparti lagúnákon, szigeteken, folyódeltákban, a szárazföld belsejében tavak, halastavak és mocsarak mentén. Rendszerint más sirályfajokkal alkot telepeket, nálunk a dankasirály-telepekhez társul.

Fotó: Tóth Imre

A tojó 2-3 tojást rak, melyből 23-25 nap után kelnek ki a fiókák. Az országos állomány 700-900 pár között mozog. A Kis-Sárréten a 2000-es évek elején rendszeresen költött 1-5 pár, de később csak ritkán telepedett meg. Utoljára 2017-ben fészkelt 2 pár, így örvendetes, hogy az idén újra megjelent a Begécsi-halastavakon, ahol három pár kezdett költésbe. A párok a tavakon lévő mesterséges betonszigeteken raktak fészket dankasirályok és küszvágó csérek társaságában. Jelenleg a kotlási időszak még tart.

A szerecsensirály tápláléka igen sokszínű: különböző rovarok, puhatestűek, apró halak. Szárazföldön és vízen egyaránt táplálkozik. A többi sirályhoz hasonlóan a szülők a zsákmányt felöklendezve adják át a fiókáknak. A telet a tengerparti zónákban töltik. A faj védelme szempontjából fontos, hogy a költési időszakban kerüljük a csapolásokat és biztosítsuk a telepek nyugalmát.