A hósármány (Plectrophenax nivalis) október és március között ritka, de rendszeres vendég hazánkban. Általában kisebb csoportokban vagy egyesével mutatkozik, de 2004-ben volt már példa ezres csapat megfigyelésére is.

Legtöbb észlelése a költőhelyére leginkább hasonlító alföldi szikesekről, főként a Hortobágyról és kisebb arányban a felső-kiskunsági pusztákról van, de a Balatonnál, Kis-Balatonnál és a Duna mentén is fel szokott tűnni. Gyakran pacsirtákhoz, pintyfélékhez keverednek, miközben gyommagvakat keresgélnek a gyepen.

A hósármány a kietlen, fátlan tundrák madara, a legészakibb elterjedésű sármányfaj, a sarkkörön túl költ. Hazánk a telelőterületének a déli határa, ezért nem is minden évben jönnek le idáig, vagy csak kis számban.

A térképen narancsszínnel van jelölve a hósármány költőterülete, kék színnel a telelőterülete. Forrás: BirdLife International, 2016

Színezete és testalkata is alkalmazkodott a zord, széljárta, havas tundrához. Tollazata nagyrészt fehér színű, emellett fekete és barna, jól beleolvad a tundrai területekbe. Zömök madár, rövid csüdjével a földhöz lapulva mozog erős szélben is.

Hósármány téli tollruhában. Költési időszakban, nyáron feje és melle tiszta fehér, háta fekete. Fotó: Bárdos Tibor

Nyáron, a költőhelyén rovarokkal táplálkozik, de teleléskor fűfélék és egyéb növények, gyomok magvait szedegeti.

A Fülöpszállás mellett található Kelemen-szék kiváló telelőhely a hósármányoknak. Az elmúlt hetekben egy 60-70 példányból álló csapatot tudtak itt rendszeresen megfigyelni, ahogy a rövidfüvű, szikes, padkás részeken táplálkoznak, vagy éppen átrepülnek a közeli Zab-székre. Röptében is jól felismerhető, a szinte teljesen fehér belső szárny és a fehér faroktő egyaránt feltűnő, de gyakran gyöngyöző hangjuk árulja el őket.

Röptében is jól felismerhető, a szinte teljesen fehér belső szárny és a fehér faroktő egyaránt feltűnő. Fotó: Bárdos Tibor

Fotó: Bárdos Tibor

A Solti-síkságon, Szabadszállás és Akasztó között húzódik a Felső-kiskunsági-tavak területe. A valamikor összefüggő területen található a Duna-Tisza köze legnagyobb kiterjedésű szikes tórendszere. A tavak közül már sok, pl. a Fehér-szék elmocsarasodott. A Szabadszállás határában levő Zab-szék, vagy a fülöpszállási Kelemen-szék viszont ma is őrzi eredeti állapotát. Napjainkra a szikes tavak száma drasztikusan megfogyatkozott, ezért a megmaradt tavak víztani és természetvédelmi értéke felbecsülhetetlen. Az itt élő változatos, sótűrő növényközösség ad táplálékot többek között az itt telelő hósármányoknak is, melyek például a sziki üröm, kígyófarkfű, sziki sóballa, bárányparéj magjaival táplálkoznak.

A Kelemen-szék kiszáradt medrében tenyésző sóballa magjai kedvelt téli tápláléka a hósármánynak. Fotó: Bárdos Tibor

A cikk borítóképét készítette: Koncz-Bisztricz Tamás (Hósármány)