Ez a kedves kis madár szinte egész Európában előfordul. Magyarországon is gyakori, de az alföldi erdőkben csak kevés pár marad vissza költésre. Így van ez a Kis-Sárréten is, ahol a kedvező élőhelyi feltételek – sűrű cserjeszintű, nedves talajú erdők -, megfelelő költési lehetőséget biztosítanának számára. Néhány pár minden évben költ ezekben az erdőkben.

A vörösbegyek a Földközi-tenger vidékén telelnek, de egy részük át is telel nálunk, az északról érkező példányokkal együtt. Kora tavasszal már gyakran hallatják hangjukat a vonulásban lévő vörösbegyek is. Ez a halk, szerény, minden hivalkodástól mentes, egyszerű ének teljesen illik a madarak külsejéhez.

Fotó: Biró István

Hajnalban a fácánkakasok ébrednek elsőként, de rögtön utána már hallani lehet a vörösbegyek halk beszélgetését, amibe később a rigók sokkal harsányabb, hangosabb éneke vegyül. Napközben csendesebbek, hangjukat alig hallani, majd este, naplemente tájékán újra gyakrabban szólnak.

Magyarországon a hegy- és dombvidékeken költenek a legnagyobb számban. Évente kétszer, általában 4-8 tojást raknak. A fészkelőhely megválasztása rendkívül változatos, partmélyedésekben, odvakban, farakásokban egyaránt megtelepedhetnek.

Kedves madarunkat a városokban is megfigyelhetjük. Sűrűbb aljnövényzetű parkokban gyakran megtelepszik és a téli madáretetőkön is megjelennek áttelelő, vagy északról érkező példányai.

A cikk borítóképét készítette: Dulai Dávid (Vörösbegy)