Etetés, harmadik felvonás.

Leírás

Apu végre befutott vacsorával, és úgy néz, mint aki minimum ponty-Oscar-díjat vár az aznapi teljesítményéért. Anya közben a hátán cipeli az egész bölcsődét, három fióka már fél lábbal kiesik, a negyedik pedig befelé próbál mászni a tollak közé, hogy biztos első legyen a halosztásnál. A helyzet kezd elfajulni: a két nagyobb már vitatkozik, hogy ki kapta tegnap a farkát, míg a legkisebb csak tátog, hátha belerepül valami. Anya rezignáltan néz a társára, és ha madárként tudna sóhajtani, most tenné. De csak ennyit mond: – Na, add már oda. Én meg addig elrepülök. Valahova. Bárhova. Csak ne halljam őket öt percig. Ez nem csak etetés. Ez már szülői műszak deluxe kiadásban, tollal, vízzel, türelemmel. ------------- Dad finally shows up with dinner, wearing the smug look of someone who just won “Hunter of the Day.” Mom is a floating nursery, barely holding together under the weight of four chicks — one’s halfway off, one’s climbing in, and two are arguing about who got the tail last time. The smallest just opens its beak, hoping something edible flies in. Mom stares at her partner with that silent parental look that says: “Just give them the fish. I need five minutes. Anywhere. Alone.” This isn’t just feeding time. It’s full-on family duty, deluxe edition — feathers, water, and infinite patience included.