Germán Szilveszter Tibor

Germán Szilveszter vagyok, az idén vonultam nyugdíjba és úgy döntöttem, hogy újra belevágok régi, nagyon régi hobbimba, a fotózásba. Életemben először 18 évesen kaptam egy nagyszerű kamerát érettségim alkalmából, PRAKTICA VLC3 24x36-os, akkor még természetesen, filmes gépet. Ebben az évben kezdtem a Kilián György Repülő-műszaki Főiskolát Szolnokon, ahol a fényképezés tiltott dolog volt, mivel ez egy katonai főiskola volt, ezért nagyon kevés lehetőségem volt fényképezni, mivel a főiskolára be sem lehetett vinni fényképezőgépet. Aztán 1977-ben nekem és csoportomnak, li kellett utazni, az akkor még nagy Szovjetunióba, mivel én vadászpilótának tanultam, és csak ott képeztek pilótákat abban a rendszerben. Viszont nem törődve a szigorú szabályokkal, fényképezési tilalom, oda már kivittem magammal a fényképező gépemet is, hiszen 3 évre mentünk, eddig tartott a kiképzés. Gondoltam valahogy csak megörökítem a "kinti" életem pillanatait. Az ötlet jó volt, hiszen barátommal, osztálytársammal olyan szinten bele tudtunk merülni a fotózásba, hogy egy labort is létre tudtunk hozni a kollégiumba, ahol a filmet, a negatívot, sőt már színes diákat és a fényképeket is ki tudtunk dolgozni. Igaz, ezt korlátozottan, hiszen csak hétvégeken volt erre idő. Sok színes fényképet, diát sőt, még színes filmet is forgattunk Super 8-as kamerával. Nagyon jó és érdekes volt, de aztán jöttek a kemény katonai munka , vagy más néven szolgálati évek. Én Pápára kerültem az itteni vadászrepülő ezredhez, azóta is itt élek, ahol aztán 2001-ig szolgáltam, és valahogy az idő hiánya miatt nagyon abba maradt a fotózás! Aztán hogy jöttek ezek az új mobiltelefonok, új technológia, hobbi szinten én és újra próbálkoztam ezekkel az okostelefonokkal, meg kezdetleges compact gépekkel fotókat készíteni, elsősorban a családról, nyaralásokról, stb. Aztán ahogy megjelent az internet, meg a közösségi média, és egyre többen töltöttek fel képeket, fotókat, én is újra kezdtem egy kicsit komolyabban fotózgatni. Sajnos az időm még mindig nagyon szűkös volt, hiszen 2001-ben megszűnt a pápai reptér, és úgymond bennünket szélnek eresztettek, már nem volt ránk szükség, viszont nekem valahogy el kellett tartani akkor is a családot, így napi 10 - 12 órában kellett dolgozni, úgymond újra kezdeni a civil életet. De szerencsére, ma már tényleg nyugdíjas vagyok, és úgy döntöttem, komolyan újra kezdem a fotózást, és megtanulom az új technológiát! Be is szereztem egy CANON EOS 6 D Mark II kamerát, és egy két objektívet, és az én szemszögemből is szeretném megmutatni azt a varázslatos magyar természetet. Remélem hamarosan, tudok én is feltenni jó és használható fotókat, mert azért látom, hogy ezen az oldalon rengeteg jó és profi fotós van!