Varázslatos Magyarország

Díjátadó

A Varázslatos Magyarország átadta A magyar természetfotó nagydíját, és megnyitotta természetfotó kiállításának kapuit April 2.

Potyó Imre érdemelte ki A magyar természetfotó nagydíját

Az idén 13. életévét betöltő, ezreket megmozgató természetfotó-pályázat és a magyar nemzeti parkok elkötelezett természetvédelmi támogatója, a Varázslatos Magyarország év elején bejelentette, hogy a nemzetipark-igazgatóságok szakmai felügyeletét ellátó Agrárminisztérium ajánlásával megalapítja az ország természetfotós társadalmának legkiemelkedőbb alkotóinak járó elismerését, A magyar természetfotó nagydíját. Az első nagydíjra pedig nem kellett egy évet várnunk, ugyanis a VM legutóbbi, 2021-es pályázati évadának első három helyezettje már át is vehette a legeredményesebb fotósoknak járó Arany Daru szobrot. A díj annak elismerése, hogy az alkotók egyévnyi kemény munkával és tehetségük folytonos bizonyításával kiérdemelték a pályázat legjobbjainak járó helyet. A természetfotósok maradandó értéket teremtenek, hiszen hűen adják vissza természet szépségét, illetve mutatják be annak jelen állapotát, így a természetfotózás kiemelkedő szerepet játszik abban, hogy felhívja a figyelmet a természet védelmére. A Varázslatos Magyarország A magyar természetfotó nagydíjával ezt köszöni meg a természetfotósoknak.

Az Arany Daru szobor

Április 1-én az Uránia Nemzeti Filmszínház impozáns falai között került megrendezésre a teltházas díjátadó ünnepség, mely egyben a 2021-es fotópályázati évad legszebb fotóiból készült kiállítás nyitórendezvénye is volt.

Az est házigazdája Puskás-Dallos Péter, a VM-hez több szálon is kapcsolódó, maga is természetvédelmi tevekénységeket felkaroló énekes volt. Az eseményt Balczó Bertalan környezetvédelemért felelős helyettes államtitkár és Gaál Péter, a Varázslatos Magyarország alapítója nyitotta meg. Ezt követően országunk egyik legkiemelkedőbb természetfotósa, Máté Bence tartott élvezetes és izgalmas előadást a természetfotózás fortélyairól. A VM zsűristábjának nevében (Keleti Éva fotóművész, Laurent Ballesta mélytengeri fotós és búvár, Máté Bence természetfotós, Daróczi Csaba természetfotós, ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország magazin főszerkesztője, Suhayda László természetfotós, Tóth Zsolt Marcell természetfilmes) Szilágyi Attila természetfotós, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője köszöntötte a hallgatóságot és beszélt a természetfotózás és természetvédelem kapcsolatáról.

Eztán következett a várva várt díjátadó, amikor is kiderült, ki lett a ranglista első ötven helyezettje, a nyolc pályázati kategória dobogósa, a különdíjasok, végezetül pedig, hogy kik nyerték el A magyar természetfotó nagydíjának első három helyét.

Az pályázati kategóriák nyerteseinek Gaál Péter a VM alapítója és Kövesi Eszter ügyvezető adta át díjaikat, a National Geographic által kiírt „Kedvenc színünk: a sárga” kategória helyezettjeinek pedig a magazin főszerkesztője, ifj. Vitray Tamás gratulált és adta át díjaikat, többek között egy megjelenési lehetőséget a nívós magazinban. A különdíjakat Barbalics Nándor, a Metrirep tulajdonosa, a Nimród Fotóklub elnöke és a VM szakmai tanácsadója, valamint Fáth Péter, a naturArt, a Magyar Természetfotósok Szövetségének elnöke adta át.

A magyar természetfotó nagydíjának első helyezettje, azaz A magyar természetfotó nagydíjasa Potyó Imre lett, aki idén negyedik alkalommal állhatott fel a dobogó első fokára. A fotós a Dienes Szilárd szobrászművész által tervezett és készített Arany Daru szobor tulajdonosa lett, valamint tekintélyes pénzjutalomban részesült. Imre a 2022-es pályázati évadban nem versenyzőként indul a pályázaton, hanem zsűritagként fogja értékelni a pályamunkákat.

A második helyezett Szabó Irma lett, aki 2014 óta (egy év kihagyással) minden évben részt vett a VM pályázatain. A harmadik helyezést Török János kapta, aki tavaly pályázott először, de sorra helyezéseket ért el a havi pályázatokon. Mindketten egy-egy patinázott Arany Daru szobor tulajdonosai lettek.

Az est meglepetése további három szobor kiosztása volt. A fotópályázat eddigi 13 éve alatt Potyó Imre mellett csupán két fotós tudott olyan kiemelkedő eredményt elérni, hogy felállhasson a dobogó első fokára, ezért a VM csapata úgy döntött, hogy egy-egy Arany Daru szobrot adományoz a magyar természetfotó tiszteletbeli nagydíjasaiként Máté Bence és Daróczi Csaba természetfotósoknak is.

Meglepetés volt a közönség számára, hogy Csaba bejelentette, 2022-ben visszavonul a zsűrizéstől, és kompakt kategóriában indul a pályázaton mobiltelefonnal készített képeivel, hogy ezzel is szemléltesse, nem feltétlenül a drága felszerelés, hanem a jó fotós szem szükséges egy igazán jó természetfotó elkészítéséhez.

Végezetül pedig a VM csapata is készült egy meglepetéssel, hogy tiszteletét fejezze ki a fotós iránt, aki 2009 óta saját erejéből, önként felkarolta a magyar természetfotózást, és azóta is áldozatos munkát vállal annak előmozdításáért. Így kapta meg Gaál Péter, a Varázslatos Magyarország alapítója A magyar természetfotó örökös nagydíját, ezzel együtt pedig egy Arany Daru szobrot.

A program zárásaként a látogatók megtekinthették a 192 természetfotóból álló kiállítást, amely a győztes fotósok képei mellett bemutatja tíz nemzeti parkunk gazdag élővilágát is.

A kiállítás képeiből fotóalbum készült, mely megrendelhető a VM webshopján: a vm-shop.hu-n. Aki személyesen szeretné megtekinteni a speciális installációkra készült művészi nyomatokat, lehetősége lesz rá az Urániában április 4-ig, majd a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban április 26-tól, ezt követően a Gödöllői Királyi Kastélyban június 18-tól, utána a Magyar Természettudományi Múzeumban augusztus 10-től, végezetül, az év második felében pedig az evosoft Hungary székházában.

EREDMÉNYEK

A magyar természetfotó nagydíja

Potyó Imre – 1. hely, A magyar természetfotó nagydíja

Potyó Imre környezetkutató, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, számos hazai és nemzetközi díjat nyert természetfotós. Szívügye a tudatformálás, így képeivel, előadásaival, saját ismeretterjesztő cikkeivel, rovataival és vezetett túráival sokakat hozott már közelebb a természethez. Korábban kutatóként dolgozott az MTA intézeteiben, ahol elsősorban dunai halbiológiai felmérésekben, illetve kétéltűekkel, kérészekkel és talajtannal kapcsolatos kutatásokban vett részt, az MME tagjaként pedig madártani vizsgálatokat végzett. Természetszeretete már kiskorában kialakult, s a természetfotózással 15 éve kezdett el foglalkozni. Kezdetben szinte minden érdekelte, az utóbbi években viszont főleg azokat a témákat keresi megszállottan, amelyek kevésbé ismertek még a természetfotósok előtt is.

„Legtöbbször magam fedezem fel a környezetem, gyakran álmodozom, kísérletezek, és sokat kalandozom az éjszakában, leginkább a Börzsöny patakvölgyeiben. Azokat az újszerű témákat keresem, amelyeket korábban nem, vagy csak részben láttam. Szeretem a széleslátószöggel készített közelképeket, a merész perspektívákat és a makrofotózást. A királyréti Hiúz Házban dolgozom környezeti nevelőként, így sokat lehetek odakint. A fotózás és a megélt élmények átadása a szendvedélyem.”

: Potyó Imre: A kérész festette – Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Zúzmara szoknya Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Zászló – Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Vitorlások – Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Triumvirátus – Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Nyirkos éjjelen – Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Holdvilág – Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Hegymászó – Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Gombasereg – Duna-Ipoly Nemzeti Park

: Potyó Imre: Csigaszellem – Duna-Ipoly Nemzeti Park

Szabó Irma – 2. hely, A magyar természetfotó nagydíja

Meglehetősen későn kezdett el a fotózással komolyabban foglalkozni, s eleinte csak a tájfotózást próbálgatta. Amikor egy hajnalban először burkolózott előtte a táj rózsaszín ködbe, úgy érezte, mintha egy mesébe csöppent volna. Annyira megfogta e reggeli élmény, hogy eldöntötte, természetfotózással fog foglalkozni, persze csak hobbiszinten (egyébként könyvvizsgálóként dolgozik). Fotózási palettája kb. öt éve színesedett ki jobban, amióta férje és immár fotóstársa, Szabó Géza is beleszeretett ebbe a műfajba. Így nem jelent problémát számára, ha pár napig kint vannak egy lesben, éjszaka a padlón alszanak, vagy nyáron hajnali háromkor kelnek. Természetfotósként igen sok időt tölt a természetben. Aggasztja, hogy az emberi behatás következtében számos dolog visszavonhatatlanul megváltozik, és attól tart, hogy azt a sok csodát, amely most körülvesz bennünket, a későbbi generációk már nem fogják látni. Ezért képeivel az egyik célja, hogy bemutassa a természet szépségeit, s hogy átadjon az általa megélt pillanatokból másoknak is, hogy ők is láthassák, mennyire szép a bolygónk s ezen belül Magyarországunk, és hogy ők is rájöjjenek, sokkal jobban kellene vigyáznunk rá.

: Szabó Irma: Szomjas vagyok – Hortobágyi Nemzeti Park

: Szabó Irma: Pihenés – Fertő-Hanság Nemzeti Park

: Szabó Irma: Őszi erdő – Aggteleki Nemzeti Park

: Szabó Irma: Nász – Kiskunsági Nemzeti Park

: Szabó Irma: Ham bekaplak – Kiskunsági Nemzeti Park

: Szabó Irma: Csete-paté – Kiskunsági Nemzeti Park

: Szabó Irma: Az enyém vagy – Őrségi Nemzeti Park

: Szabó Irma: Az élet nehéz – Kiskunsági Nemzeti Park

: Szabó Irma: Amikor a fény odaér – Namíbia

: Szabó Irma: A legyező – Kiskunsági Nemzeti Park

Török János – 3. hely, A magyar természetfotó nagydíja

1980-ban született Szegeden. 2010 óta fotózik, 2014-ben a Délmagyarország napilapnál gyakornokoskodott, közben az SZTE alkalmazott fotográfus szakán végzett. A Lucien Hervé Kamera Klubot alapította fotóművész társával, ennek titkára volt 2015-ig. Fotója több országban jelent már meg, vagy állították ki. Tagja a MAOE Fotóművészeti szakának. 2016 óta a Délmagyarország alkalmazott fotóriportere. Képi kommunikációt tanít a Szegedi Tudományegyetemen leendő újságíróknak, továbbá Budapesten is. Sándorfalván megalapította a Fotóhét nevű átfogó szakmai fórumot, mely kiállításokkal, előadásokkal várja a fotózás kedvelőit. A természetfotózást elsőként a kompozíciók gyakorlása miatt kezdte. Egy barátja révén ismerte meg közelebbről a madarak világát, azóta a munkája mellett hobbiként fotózza is őket otthona körül kialakított Röpföldön és más helyszíneken is. Fotóriporterként a társadalomábrázolás, a társadalmi problémák fogják meg, s ez gyakran észrevehető természetfotóin is.