Az idei év egyik madarász-szenzációja, hogy egy kacagócsérpár költésbe kezdett a mórahalmi Nagyszéksós-tón, három fióka kelt ki. Az egyiket sikerült is meggyűrűzni 2023. július 28-án.

A kacagócsér kis számban, kóborlóként rendszeresen megjelenik Magyarországon, leginkább a késő tavaszi és nyári időszakban. Európában főként a Földközi-tenger partvidékén költ, de kisebb költő állománya előfordul Dánia és Észak-Németország tengerparti területein is. Hazánkban elsősorban a szikes tavakat keresi fel, így a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén leginkább a szegedi Fehér-tavon, a Csaj-tavon, a mórahalmi Nagyszéksós-tón,  a Bába-széken, a Zab-széken és Kelemen-széken bukkan fel.

Idén júniusban azonban násztevékenység közben figyelt meg egy kacagócsérpárt Takács Ádám a Nagyszéksós-tón Mórahalmon, majd pár nappal később Mészáros Csaba már fészkelésre utaló jeleket is felfedezett. Innentől a madarászok már rendszeresen figyelték a madarakat, és hamarosan bizonyossá vált, hogy három tojást raktak.

A kacagócsér a 19. század végén és a 20. század elején alkalomszerűen fészkelt a Fertő-tó hazai részén, valamint utoljára 1955-ben Fonyódnál. Így érthető, miért okozott nagy izgalmat a madarászok körében, hogy 68 év elteltével ismét költ a faj nálunk.

A Nagyszéksós-tó madarai jól megfigyelhetők a kilátóból. Fotó: Kiss Mónika

Megfigyelés szempontjából is ideális helyet választott a kacagócsérpár. A mórahalmi Nagyszéksós-tó kilátójából jól be lehet látni a tavat és zavartalanul figyelhetjük meg a madárvilágot. A tó viszonylag kis területű, az itt élő madarak pedig hozzászoktak az emberi jelenléthez, ezért egészen közelről is látni lehet őket. A Nagyszéksós-tó medrébe a múlt század közepén csatornát húztak és az 1980-as évekig halastóként hasznosították. A vízszint azonban fokozatosan csökkent, a tómeder lassan teljesen benádasodott, így a gazdasági hasznosítással felhagytak. 2004-ben élőhely-rekonstrukciós munkába fogott a területen a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom önkormányzata. Az ide telepített bivalyoknak köszönhetően újra nyílt vizű tóvá alakult, visszatért a korábban jellemző gazdag madárvilág. A csatorna még mindig kettészeli a tavat, de a két partja most zátonyként szolgál a költő partimadaraknak, sirályoknak és cséreknek.

A kacagócsért jól meg lehet figyelni a kilátóból. A küszvágó csértől megkülönbözteti nagyobb mérete, valamint rövid, vaskos, teljesen fekete csőre, amely csak fele olyan hosszú, mint a fekete sapkája. A küszvágó csér kisebb, feje és csőre hosszabb, vörös csőrének hegye fekete. Táplálkozásmódjuk is különböző. A küszvágó csérek a vízbe merőlegesen zuhanva vadásznak, ezzel szemben a kacagócsér nem merül alá, a vízfelszínre vagy a növényzetre csap le. Gyakran kijár a tó melletti gyepekre, hogy rovarokat fogdosson. A kacagócsér nevét a riasztóhangjáról kapta, amely „gúnyos” kacagásra hasonlít.

A természetvédelmi szakemberek úgy döntöttek, hogy a mórahalmi fiókákat meggyűrűzik. Hazánkban első alkalommal került jelölőgyűrű kacagócsérre, melyet Dr. Pigniczki Csaba, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre helyezett fel. A madarak zavarásának minimalizálása érdekében a gyűrűzők a lehető legrövidebb időt igyekeztek a tavon tölteni. Csak az egyik fiókára került egyedi azonosítóval ellátott acél jelölőgyűrű. A három fióka közül egy feltehetően elpusztult pár napos korában, a másik pedig még túl kicsi volt ahhoz, hogy gyűrűt kaphasson. A jelölés a későbbiekben remélhetőleg információt szolgáltat a madárról, például a területhűségéről és vonulásáról.