A bakcsó egy kistermetű gémféle madarunk, melynek sajátossága, hogy vonuló, a telet Afrikában tölti. Általában áprilisban érkeznek vissza a hazai költőterületeikre, idén azonban valamilyen okból többhetes késéssel jelentek meg.

Többnyire ártéri erdőkben, vagy nagyobb halastavak nádasaiban költenek, a Csanádi pusztákon azonban a Nagy-Zsombék mocsara mellett, szürke gémek társaságában fészkelnek. A korábbi évekhez hasonlóan idén is 10 pár bakcsó költ a területen. A szürke gémeknél már nemsokára kikelnek a fiókák, a bakcsók viszont még csak most kezdik a fészkek tatarozását.

Fotó: Motkó Béla

A nászidőszakban a bakcsók tollruhája jóval élénkebb színű, mint máskor, ráadásul ilyenkor hosszú, „kettes” tollbóbitájuk van, lábuk pedig élénk narancssárgásra változik.

A többi gémfélével ellentétben alapvetően éjszakai aktivitású madarak, szürkületkor indulnak a táplálkozó-területre vadászni. Repülés közben gyakran hallatják jellegzetes „kvakk-vakk” hangjukat. Népies nevük „vakvarjú”, amit egyrészt hangjuknak, másrészt a dolmányos varjúhoz hasonló méretüknek köszönhetően kaptak. (Tehát a „Csip-csip csóka, vak varjúcska” kezdetű gyerekmondókában is tulajdonképpen a bakcsóról van szó).

A bakcsók általában 3-4 tojást raknak, fiókáik nyár közepén repülnek ki. A többi gémféléhez hasonlóan halakat, vízi gerinceseket, alkalmanként pedig rágcsálókat és rovarokat is fogyasztanak. A fiókanevelés időszakában nemcsak éjszaka, hanem nappal is vadásznak.