Ha egy területen a gyepgazdálkodás megszűnik, a gyepi élővilág könnyen degradálódhat, mivel az özöngyomok elszaporodhatnak, illetve megkezdődik a cserjésedés.  Ezeket az értékes élőhelyeket korábban rendszeresen kaszálták illetve legeltették, de az állatállomány csökkenésével ezek a tevékenységek megszűnőben vannak. Így a cserjefajok (kökény, egybibés galagonya) nagyon könnyen teret nyernek, irtásuk viszont, gyors megerősödésük következtében, nehézkes.

Fotó: Járvás Katalin

A természetvédelmi kezelések célja nem a cserjék teljes kiirtása, mivel azok az élőhely mozaikosságában nagy szerepet töltenek be, valamint védett rovar- vagy madárfajoknak is élő-, táplálkozó-, illetve búvóhelyet biztosítanak.  Az elszórt cserjecsoportok a legeltetést, kaszálást nem akadályozzák, viszont tájképi és ökológiai szempontból gazdagítják a területet.

A cserjék túlzott térhódítása esetén a területről kiszorulnak az értékes sztyeppi növénytársulások. Ha a cserjeborítás túl hosszú ideig fennáll, akkor értékes fajok teljesen eltűnhetnek a gyepekből.

Fotó: Járvás Katalin

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén, a Sző-réten található Nagy-sziken történt zúzások után, a cserjések helyén két-három nap elteltével, tömegesen virágzik az őszi kikerics. Ez a lilás színben pompázó növény az Alföldön szórványosan jelenik meg, domb- és hegyvidéken gyakoribb, az üde gyepek jellegzetes növénye. Békés vármegyén belül a Kis-Sárréten fordulnak elő jelentősebb állományai.

Érdekessége ennek a látványos növénynek, hogy ősszel csak a virág bújik elő, levelei és köztük megbúvó toktermései a nyár második felében elszáradnak, csak tavasszal hajtanak ki újra. Az őszi kikerics erősen mérgező, mivel minden részében jelen van a kolhicin nevű hatóanyag.  Éppen ezért a legelő állatok sem fogyasztják.

A cikk borítóképét készítette: Kádár Ferenc (Kikerics)