A mezei pacsirták általában a Földközi-tenger mellékén töltik a telet, de az enyhébb teleken egy részük nem vonul délebbre. Így történhetett, hogy a Cserebökényi pusztákon már december végén, január elején is hallhattuk éneküket. A melegebb napokon azóta is időnként megszólalnak, egy-egy rövid strófa erejéig.

A Kígyósi-pusztán február 10. környékén hallották az első pacsirtaszót, s az esőmentes, napsütéses napokon azóta is rendszeresen megszólalnak a reggeli órákban. Februárban azonban még nem a látványos nászrepüléssel egybekötött, hosszan tartó éneklésről van szó, csupán a vonuló példányok egy-egy rövid strófája csendül fel. A költési időszakban, március második felében a puszták felett gyakran hallhatjuk a pacsirták nászénekét. A hímek ilyenkor akár 30 méter magasra is felrepülnek és revírjük felett körözve sokáig dalolnak. Ilyenkor már nemcsak reggel, hanem napközben is énekelnek.

Fotó: Marik Pál

A Kis-Sárréten már február 9-én felcsendült az első pacsirtaszó, s azóta is rendszeresen hallanak éneklő példányokat. Természetesen itt sem hosszú dalolásról van szó, csupán néhány strófáról.

Kardoskút térségében a Fecskési-gyepen február közepén szólalt meg az első mezei pacsirta, míg a Csanádi pusztákon csak február 20-án reggel hallották az első éneklő madarat. A Dévaványai-Ecsegi pusztákon egyelőre még nem figyeltek fel pacsirtaszóra.

A néphit szerint, ha Zsuzsanna napján (február 19-én) megszólal a mezei pacsirta, akkor már közeleg a tavasz. Addig is, amíg ezt a szép évszakot várjuk, idézzük fel Petőfi Sándor „Pacsirtaszót hallok megint” című költeményének első versszakát:

„Pacsirtaszót hallok megint!

Egészen elfeledtem már.

Dalolj, tavasznak hírmondója te,

Dalolj, te kedves kis madár!”

A cikk borítóképét készítette: Heincz Miklós (Mezei pacsirta)