A Hortobágy mesélője – Beszélgetés Török Zoltán filmrendezővel Havi természetfotós pályázat

A Hortobágy mesélője – Beszélgetés Török Zoltán filmrendezővel november 8. , by Teszt Elekk

A Varázslatos Magyarország fotós és természetvédelmi magazin őszi számába készült interjúnkat osztjuk meg, melyben Török Zoltán rendezővel beszélgettünk a mozikban nemrég nagy sikerrel bemutatott Vadlovak – Hortobágyi mese című természetfilmjéről.

VM magazin – ősz

„Az emberben óhatatlanul és akaratlanul érzelmi kötődés alakul ki a lefilmezett állatokkal”
/Török Zoltán rendező/

Milyen érzés befejezni egy ilyen intenzív forgatást, mint amilyen a Vadlovak – Hortobágyi mese volt? 

Mikor véget ér a forgatás, az ember nem nagyon találja a helyét. A munka során hosszú heteket töltöttünk egyhuzamban a természetben, és átvettük a lovak életritmusát. Két és fél évig laktunk a film helyszínén, konkrétan Hortobágy község része voltunk. A vadlókutatókkal jó kapcsolatot alakítottunk ki szakmailag, és emberileg is. Ők napi szinten jártak ki a lovakhoz, és mindig izgatottan kérdeztük, jól van-e a főszereplő kiscsikónk. A mai napig e-mailen és telefonon tartjuk velük a kapcsolatot, továbbra is érdekel, mi lett a vadlócsapat sorsa, melynek az életét követtük. Egy kicsit másfajta stílust képviselünk, mint egy megszokott természetfilm, gondoljunk csak egy BBC-s műsorra, ami rövid, minijelenetekből áll össze, sokszor kontinensek között ugrálva, különböző állatfajokat bemutatva.

Én jobban szeretek egy tájra, egy fajra, akár csak egyetlen állatra koncentrálni akár évekig is. Így az emberben óhatatlanul és akaratlanul érzelmi kötődés alakul ki a lefilmezett állatokkal.

Hogyan kapta a nevét Cseppke?

A forgatás kezdetekor a Facebookon megkértük a követőinket, ajánljanak nevet a csikónak, illetve lónévlistákban (igen, van ilyen!) is keresgéltem, de egyik sem volt az igazi. Akkoriban nagyon vizes volt a puszta, és egyik nap, a lányaimmal túrázva beugrott a Cseppke név: nagyon kifejezőnek éreztem, mert a csikó is picike volt. Érdekesség, hogy a vadlókutatók az összes (kb. 300) vadlovat elnevezik, amit megfigyelnek. Minden évnek megvan az adott betűje, és a születendő csikók az adott évi kezdőbetűvel kapnak nevet. A mi Cseppkénk eredetileg Vanda volt, de nem akartam megtartani, nehogy A hal neve Wanda című filmmel kössék össze. Cseppke szüleinek neve, a Leander és a Menta viszont tetszett. Angolul Cseppke neve Dot lett, ami annyit tesz, pontocska. Elégedett vagyok mindkét névadással.

Fotó: Szilágyi Attila

A természetfilmek felvételei időrendben követik egymást?

Az utómunka során nem kronológiai sorrendben használtuk fel a felvételeket, bár meglepődtem, hogy nem voltak annyira megkavarva, mint a korábbi filmjeimnél. A fényviszonyok nagyon meghatározóak a pusztán, így ha van valami akció, akkor később veszünk fel hozzá vágóképeket. Esélytelen lovakkal megoldani az időrendiséget, folyton mozognak, máshol állnak, változik a bundájuk. Több kamerát használtunk, különböző szögekből, de volt, hogy egyszerűen nem tudtunk felhasználni akciós felvételeket, mert nem volt hozzá elég vágókép.

Fotó: Szilágyi Attila

Ki írta a narrációt, amit Pokorny Lia felolvasásában hallhatunk?

A narráció vázlatát általában én szoktam megírni. Mielőtt belekezdenék, több könyvet is elolvasok az adott témában, hogy „felturbózzam a magam”. Így találtam rá Molnár T. Eszterre, akinek megtetszett a stílusa. Azonnal felkerestem, és a vázlataimból ő írta meg a végleges szöveget.

A lényeg az volt, hogy a narráció meseszerű legyen, könnyed, érthető stílusú, ám információban gazdag.

A narráción májustól októberig dolgoztunk, törekedtünk rá, hogy minél rövidebb legyen, és inkább a képek beszéljék el a történetet.

Van, hogy a sok energiabefektetés mégsem hoz eredményt? 

Vannak zsákutcák, amibe az ember nem akar belefutni, például a technikai hibák. Látsz valamit, de már nincs lehetőség újra felvenni, vagy a természet közbeszól. Úgy vagyok vele, hogy amit nem sikerült felvenni, azt majd a következő filmben fogom. Azért hozzáteszem, akad olyan kihagyott lehetőség, amit nehezen sikerült feldolgozni, vagy évek óta kísért, de vannak olyan helyzetek is, amelyek viszont szó szerint az utolsó pillanatban jöttek össze.

A Vadlovak – Hortobágyi mese forgatása közben rengeteg szerencsés helyzet adódott, például szinte az utolsó forgatási napon történt meg, hogy egyszerre láttunk egy intenzív, agresszív vadlócsatát és egy ellést.

Szó szerint ide-oda kapkodtunk a kamerával, és komoly döntéseket kellett hoznunk, hogy melyik legyen jobban fókuszban. A vadlovak jóval többet adtak, mint amennyit vártunk. Az elején írtunk forgatókönyvet, amiben az szerepelt, hogy milyen akciókat lenne jó felvenni, ehhez képest pedig nemcsak hogy mindent fel tudtunk venni, de a lovak még túl is teljesítettek!

Kellett trükköket bevetni a forgatáskor? 

Semmilyen trükköt nem vetettünk be, a vadlovak nagyon individuális lények, lehetetlen irányítani őket mondjuk almával vagy répával. A kutatók jelenléte révén már hozzászoktak az emberekhez, ezért viszonylag közel is mehettünk volna hozzájuk, de nem akartunk, mert a lovak reagáltak volna ránk. Építettünk egy stábautót, amit megszoktak, és nem törődtek vele, ebből tudtunk zavarás nélkül filmezni, sokszor elég messziről. Lest azért állítottunk fel, mert például fürdés és ivás közben nagyon félnek a kiszolgáltatott helyzetük miatt. Megesett, hogy az ilyen lesekben napokat is eltöltött Jan, a film operatőre, hogy le tudja filmezni a vadlovakat pancsolás közben.

Fotó: Badár Balázs

Milyen formában érdemes megnézni a filmet?

2017-ben kivittük terepre az eszközöket, teszteltük a formátumokat, az optikákat, és arra jutottunk, hogy szuperszélesvásznon működne legjobban a film: egyrészt a lovak „hosszúkásak”, másrészt a táj is adja magát: nincsenek rajta nagy struktúrák, hegyek. Sok nagytotált használtunk, és a zenét is úgy komponálta Oliver Heuss, hogy még inkább aláhúzza ennek az epikus látványnak az erejét. A film moziban tud legjobban érvényesülni, térhatású hangzással.

Speciális mikrofonokat használtunk, s ezeknek hála a végeredmény olyan lett, mintha mindenhonnan hallanád a vadlovak rágcsálását, a paták dübörgését, a pacsirták dalát.

Ezt az élményt szeretnénk átadni a nézőknek is.

Az interjút készítette: Richolm Orsolya, Mozinet

Fotó: Török Zoltán

Olvasd el a cikket a Varázslatos Magyarország fotós és természetvédelmi magazin őszi számában

VM magazin – ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címke felhő

hortobágy kárász halfogás vadló vadlovak Cseppke Przsevalszkij Török Zoltán