Az állomány az elmúlt 30 évben 75-140 pár között ingadozott. Ebben az évben mintegy 110 pár költött a területen. A legtöbb a Biharugrai-halastavakon (33 pár) és az Ugrai-rétben (35 pár). Külön örvendetes, hogy ebben a szárazabb időszakban is ilyen szép számmal költenek nálunk. Ez megítélésünk szerint annak köszönhető, hogy az aszály miatt távolabbról is itt választottak költőhelyet. A Kis-Sárréten ugyanis a Biharugrai-halastavak és a KMNPI kezelésében lévő vizes élőhely-rekonstrukciós területek ebben az évben is megfelelő feltételeket kínáltak számukra mind a költés, mind a táplálkozás szempontjából.

Fotó: Tóth Imre

A vörös gém – a nagy kócsag és a szürke gém mellett – hazai viszonylatban a legnagyobb testű gémfajaink egyike. A gyakoribb szürke gémmel távolabbról összetéveszthető, közelebbről azonban szembetűnőek a különbségek. Az öreg vörös gémek csőre hosszabb, vékonyabb, nyaka karcsúbb, rozsdabarna színű, hosszanti fekete csíkokkal, feje laposabb, sötétszürke háta lilásbarna, fémes árnyalatú. A fiatalok okkersárga színűek. Népies nevei – vasgém és rozsdás gém – is nyakának színezetére utalnak.

Elterjedési területe igen nagy: Európa déli fele, Kelet-és Dél-Afrika, Ázsia déli részei. A hazai állomány a telet a Szaharától délre tölti, Magyarországon április és szeptember között találkozhatunk vele. Legtöbbször laza telepeken költ, sekély vizű tavakon, mocsarakban. A fészek avas nádasokban épül, magasan a víz fölött. A fészekalj 4-6 tojásból áll, a kotlási idő 25-28 nap, a fiókák közel 2 hónap után hagyják el a fészket.

Táplálékát általában a sekély vizekből szerzi, ezek különböző vízirovarok és azok lárvái, apró halak, békák, de a szárazföldön sáskákat, szöcskéket is elkap.

A cikk borítóképét készítette: Szabó Irma (Egy kis szusi)