Májusig ugyanis már minden fa harsány zöld lombot fakaszt, az erdők alján virágoznak a bodzák, az ártéri réteken a magasra nőtt pázsitfüvek kalászait lengeti a tavaszi szél. Sok énekesmadár már a fiókáit neveli, ezek csipogásától hangosak az öreg fák odvai.

Van azonban három nagyon jellegzetes madár, melyeknek a hangját, énekét májusban lehet a leggyakrabban hallani, mert ők még csak nem régen tértek vissza telelőhelyeikről. Ebben az időszakban foglalják el revírjeiket, hirdetik párválasztási hajlandóságukat.

Sárgarigó a lombok között. Fotó: Balla Tihamér

Az egyik ilyen madarunk a sárgarigó, melynek jellegzetes „tilinkózása” semmi mással össze nem téveszthető, különleges madárhang. Jellemzően inkább csak hallani lehet a sárgarigót, mert alapvetően a magas lombkoronaszint lakója, onnan ritkán ereszkedik le alacsonyabb térszintekre. A sűrű lombok között bujkálva nehéz észrevenni, de ha mégis sikerül megpillantanunk, akkor szerencsések vagyunk, hogy gyönyörködhetünk fekete és élénksárga tollruhájában. Hangján és megjelenésén túl „építészeti” stílusa is egyedi. Fészkét növényi szálakból és állati szőrökből, magasan elhelyezkedő, vékony ágvillára, mesteri módon szövi rá, mintha tűt és cérnát használna.

Kakukk. Fotó: Balla Tihamér

Másik, nem kevésbé különleges madarunk, mely élénk szóval hirdeti jelenlétét, a kakukk. Róla közismert, hogy szaporodási stratégiája teljesen egyedi, tojásait más madarak fészkébe rakja le, ahol a gyanútlan mostohaszülők nevelik fel a náluknál nagyobbra növő kakukkfiókákat. A kakukktojások színezete, mintázata rendkívül változó, a hófehértől az egyszínű kéken át a legkülönbözőbb mintázatokig terjed, de egy tojó mindig nagyjából azonos színű tojást rak. A kakukktojás a madár nagyságához képest nagyon kicsi, ezzel is alkalmazkodik a gazdamadarakéhoz.

Harmadik májusi dalnokunk a fülemüle, amit a népnyelv csalogányként is ismer. Ezt a fajt, azon túl, hogy sokak szerint a legszebb énekkel rendelkezik a madarak között, éneklésének időpontja teszi különlegessé, mert – az énekesmadarak közül egyedüliként -, éjszaka is szónokol. A bokrosok, sűrű cserjések, erdei kökényesek lakója, de sokszor kertekben, parkokban is hallhatjuk jellegzetes, virtuóz énekét.

Fotó: Szegedi Edit (Dresskód)