A jégmadarat táplálkozása és fészkelési szokása teljes mértékben a vízi élőhelyekhez köti, hiszen kizárólag vízi állatokat ejt zsákmányul. Nagy részben halivadékok alkotják táplálékát, de nagyobb vízi rovarlárvák, ebihalak is hegyes csőrébe kerülhetnek.

Fotó: Balla Tihamér

Tojásait a meredek partoldalakba vájt üregének végébe rakja. Mindezek alapján a Maros hazai szakasza ideális élőhelyet biztosít számára. A folyó mentén járva gyakran felfigyelhetünk éles, sípoló hangjára, és ha szerencsénk van meg is pillanthatjuk, amint a víz színe fölött suhan, vagy éppen egy víz fölé lógó faágon ülve mozdulatlanul áldozatra les, hogy amint meglát egy kishalat, villámgyorsan a vízbe zuhanva lecsaphasson.

Állandó madárfaj, vagyis egész évben megtalálható nálunk, nem vonul. Legalábbis azokon a területeken, ahol télen sem fagynak be tartósan a vizek. Ugyanis a neve hiába jégmadár, a jeget nem kedveli, hiszen a jégpáncél borította vizeken nem tud vadászni. Ennek köszönhető, hogy a Maroson, a tél folyamán akár több jégmadárral is találkozhatunk, mint nyáron. A befagyott állóvizek környékéről is ide jönnek telelni, az állandóan mozgásban lévő, így nehezebben megfagyó folyóra. A téli, egyhangúbb környezetben még szívderítőbb látvány a gyönyörű, csillogó azúrkék tollruhás madár.

A cikk borítóképét készítette: Násfayné Kőháza Mária (A „jeges” télen)