Ehető mivoltjuktól függetlenül minden gombának helye van az erdőben. Az erdőtalaj minden köbcentiméterét gombafonalak szövik át, és kapcsolatba lépnek a fák gyökereivel. Ez az úgynevezett mikorrhiza kapcsolat. A gombafonalak (hifák) behálózzák a hajszálgyökerek felszínét, és behatolnak a gyökerek sejtjei közé. Speciális kapcsolat jön így létre gomba és fa között, mely mindkét fél számára hasznos. A gomba segít a növény számára a víz és tápanyagfelvételben, cserébe a fa szénhidrátokat, aminosavakat juttat a gomba részére. Egy adott gomba több fával is gyökérkapcsolatot épít ki, így a fák a gombafonalakon keresztül egymással is „kommunikálhatnak”. Rendkívül összetett rendszer ez, melyet teljes egészében még most sem értünk. Azonban a mikorrhiza kapcsolatra képes gombafajok listája egyre inkább ismert a kutatók előtt. Ezért tudjuk tehát, hogy például az Amanita nemzetségbe tartozó galócafélék is képesek gyökérkapcsolat kialakítására a fákkal.

Légyölő galóca (Amanita muscaria). Fotó: Völgyi Sándor

Tehát a gombaszedők aranyszabálya mellé, miszerint a gyűjtött gombát minden alkalommal ellenőriztessük szakellenőrrel, egy másik szabályt is jegyezzünk meg! Az általunk nem ismert, vagy mérgező fajokat ne tapossuk el, ne rúgjuk ki! Fontos, nélkülözhetetlen szerepet töltenek be ezek a fajok is az erdei ökoszisztémában.

Szöveg: Völgyi Sándor

A cikk borítóképét készítette: Németh János (Varázsgomba)