Az uhu a legnagyobb hazai bagolyfaj, amely csak kis számban költ Magyarországon, elsősorban a középhegységek kőbányáiban, sziklafalain. Az utóbbi években azonban egyre több példány húzódik le a síkvidéki tájakra, a Jászságban már költőfajként is megjelent.

Költőhelyét illetően nem túl igényes, akár egy kidőlt fa tövében is fészket rak. Máskor rétisasok vagy parlagi sasok fészkét foglalja el. Nem könnyű észrevenni, mert tökéletes rejtőszíne van, jól beleolvad a környezetébe. Tavasszal leginkább jellegzetes, párzásra hívó hangja, vagy a fiókák táplálékkérő hangja alapján lehet a jelenlétére következtetni. A Hármas-Körös árterében, a korábbi években már hallottuk az uhuk párzásra hívó hangjait, de költésüket még nem sikerült bizonyítani.

Fotó: Czifrák Gábor

Az elmúlt években a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai több alkalommal is mentettek bajba jutott uhukat. Volt olyan példány, amelyik vadcsapdába került, de sérülés nélkül megúszta, s olyan is, amely egy szögesdróttól szenvedett komoly sebeket. Utóbbit néhány hetes, gondos ápolás után engedtük szabadon.

Az uhuk nagy valószínűséggel a gazdag táplálék-felhozatal miatt húzódnak le az alföldi területekre. Hatalmas, tollas lábaikkal nagyobb zsákmányállatokat, például róka- és borzkölyköket is meg tudnak ragadni.

Tervezzük, hogy idén tavasszal a hangjuk alapján megkeressük az uhu párokat, s bízunk benne, hogy költésüket is sikerül majd regisztrálnunk. Aki szeretne közelebbről is megismerkedni ezzel a nagytestű bagolyfajjal, az látogasson el Szarvasra, a KMNPI Körösvölgyi Állatparkjába, ahol egy szelíd példány várja az érdeklődő tekinteteket.