A rétisas hazánk egyik legkorábban költő madárfaja. A párok szívesen költenek minden évben ugyanabban a fészekben, amennyiben ezt nem akadályozza semmilyen zavaró tényező.

A Körös-Maros Nemzeti Park valamennyi tájegységén költenek rétisasok. Munkatársaink már január első napjaiban megfigyeltek olyan párokat, amelyek megkezdték a fészkek tatarozását. Ez nem kis munka, ugyanis egy több éven át használt fészek akár két méter magas is lehet. Minden költési időszak előtt akad rajta némi javítanivaló, s újabb rétegeket is hordanak rá.

Fotó: Motkó Béla

A parlagi sasoktól eltérően a rétisasok nem a külső ágvillákba, hanem a fák (rendszerint nyárfák) törzsének közelébe építik fészküket. Ehhez először vastagabb, majd vékonyabb ágakat, a fészekalj kibéleléséhez pedig általában szénát használnak. Érdekesség, hogy nem lehullott, száraz gallyakat hordanak, hanem nagy testsúlyukkal ránehezednek a fákra és letörik a kiválasztott ágat.

A rétisasok hatalmas fészkét „társbérlőként” más fajok, például a verebek is szívesen használják költésre. Előfordul, hogy nyestek is beleköltöznek, ami komoly veszélyt jelent a sastojásokra illetve fiókákra.

A költési időszak közeledtével egyre gyakrabban láthatjuk nászrepülésüket. Ilyenkor a párok együtt köröznek a fészkük felett és hangos kiabálással jelzik területük határait fajtársaiknak. A tojásrakás ideje február közepén érkezik el, a legtöbb fészekbe két tojás kerül.

A cikk borítóképét készítette: Lóki Csaba (Nádas mustra)