A Maros-menti erdők tavasszal a nyíló vadvirágoktól varázslatosak. Nyáron a számos helyen felszínre bukkanó homokzátonyok, apró szigetek teszik izgalmassá a tájat, ősszel pedig az ezernyi színben pompázó lombok varázsolják el az embert. A szürke, téli napokon kevésbé látványos az itteni táj, legalábbis az utóbbi években, mert már nem jellemző az, hogy hosszú ideig hó borítaná e vidéket.

Ezt az egyhangúságot is meg tudja azonban törni egy-egy olyan nap, amikor hó nem hullik ugyan, de olyan időjárási körülmények alakulnak ki, melyek kedveznek a zúzmara-képződésnek. Január elején is volt néhány ilyen nap, amikor a Maros-menti erdőket, bokrokat, a teljes növényzetet vastagon beborította a zúzmara, fehér köntösbe öltöztetve ezzel a tájat. Ezen a néhány zúzmarás napon reggel még ködös volt az időjárás, de később kisütött a nap, s ragyogó látványt nyújtott, ahogyan a sok milliónyi jégkristály csillogott a napsütésben. Sajnos ez az időszak nem sokáig tartott, de akinek ekkor sikerült kijutnia a Maros-ártérbe, az szép élményekkel gazdagodott.

A zúzmara képződéséhez több feltétel is szükséges. Elsősorban az, hogy hideg, 0 Celsius-fok alatti legyen a hőmérséklet, amely biztosítja, hogy a tereptárgyak, növények felülete is fagypont alatti hőmérsékletű legyen. Ha ilyen körülmények között érkezik egy valamivel melegebb és páradúsabb légtömeg, akkor enyhe szél mellett a tereptárgyak szél felőli oldalán a levegőből kicsapódik és a tárgyakra hosszú jégkristályok formájában rátapad a pára. Ideális esetben akár több centi vastagon is borítja ez a jégkristály a növényzetet, a fák ágait, olyan hatást keltve, mintha vastag hótakaró lepné be a tájat. Így hóhullás nélkül is gyönyörködhetünk egy igazi téli hangulatú erdőben.

A cikk borítóképét készítette: Dr. Jantyik Tibor (Téli mese)