Mindkét fajból néhány tíz példányból álló csapatok át is teleltek a Fehér-tó körüli gyepeken és a környező legeltetett, szikes pusztákon. Az aranylilék látványos vonulása január végén kezdődött. Ekkor már több százas csapatokkal találkozhattak, február 3-án pedig 1050 példányt számoltak a tó körüli gyepeken, illetve a kisbogárzói gyepen. Míg télen gyakran bíbicekkel együtt mutatkoznak, addig tavasszal, amikor a csapatok már népesek, a két faj különválik.

Az aranylilék tőlünk nem messze, elsősorban Nyugat-Európában és a mediterreáneumi területeken telelnek, így egy tél végi melegedésre nagyon gyorsan reagálnak. Ezért jönnek tehát hamarabb, mint a közép- vagy hosszútávú vonulók. Tavasszal sokkal nagyobb mennyiségben vonulnak át hazánkon (elsősorban az alföldi tájakon), mint az ősszel. Érdekesség, hogy az elmúlt évtizedek során a Magyarországon átvonuló aranylilék száma emelkedett, miközben a faj világállománya nem változott jelentősen. A faj vonulási csúcsa általában február végén, március közepén tapasztalható.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A bíbicek szintén a mediterrán régióban vagy az atlanti partvidéken telelnek, így ők is hamar reagálnak a tél végi felmelegedésekre. Az aranylilékhez hasonlóan a legeltetett gyepeken keresik táplálékukat. Ők még kisebb mennyiségben vannak jelen a Kardoskúti-pusztán, január végén 300 példányt számoltunk. Többnyire seregélyekkel vegyes, kisebb csapatokban láthatjuk őket. Míg az aranylilék nem mennek be a tóra, addig a bíbicek a déli órákban szívesen időznek a vízen. A bíbicek a tavaszi és az őszi vonuláskor nagyjából azonos mennyiségben haladnak át hazánkon. A tavaszi vonulási csúcs február végén, március elején jellemző.

Az elkövetkező hetekben várhatóan a partimadarak más fajai – nagy pólingok, nagy godák és piroslábú cankók –, is felbukkannak majd a térségben.