A békászó sas (Aquila pomarina / Clanga pomarina) hazánk egyik legritkább fészkelő ragadozómadara, csupán 35-40 pár fészkel.

Két elkülönülő populációja van: az Északi-középhegységben (28-35 pár) és a Dél-Dunántúlon (5-7 pár). Ez utóbbi csekély méretű állományhoz tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának területén fészkelő pár is. A fajt 2009-ben találták meg először fészkelőként és a 2010-es évek elején az itteni állományt 2-3 párra becsülték. Sajnos az utóbbi években már csak egy aktív revír maradt és itt sem volt minden évben sikeres költés. Ezért külön öröm, hogy az idei évben sikeres fészkelést regisztráltak.

Békászó sas a fészke mellett. Fotó: Péntek István

A békászó sas közepes testű ragadozó madár, mely kifejezetten zárt idős állományokban fészkel. Hosszútávú vonuló; egy viszonylag szűk vonulási folyosót követve a telet Afrika déli felén tölti. Általában két tojást rak és mivel fiókák közötti agresszivitás különösen erős, az elsőnek kikelő fióka szinte minden esetben elpusztítja kisebb testvérét. Ezt a jelenséget a bibliai párhuzammal káinizmusnak nevezzük. Táplálékát a talajon szerzi, hazánkban leggyakrabban és túlnyomórészt pockokat zsákmányol. Magyar elnevezése – kicsit ellentmondásosan – csak nálunk hangzik furcsán, mert tőlünk északabbra (Lengyelország, Baltikum) táplálékának legjelentősebb részét valóban a békafajok teszik ki.

Békászó sas. Fotó: Péntek István

Fészkelőhelyén nagyon érzékeny a zavarásra, szűk vonulási útvonalán pedig számtalan veszélynek van kitéve (pl. a Libanonban és Szíriában folyó jól ismert, nagymértékű vadászat), ezért hazai állománya csökkenő. Szerencsére világállománya – ez nagy vonalakban Kelet-Európát fedi le – még stabil, nagyságrendileg 20 000 párra tehető.

írta: Szinai Péter – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Természetmegőrzési Osztály