A nyár végére az idén született fiatal állatok már mind kirepültek, így maguknak kell élelemről gondoskodniuk, valamint búvóhelyet találniuk, amiben – érthetően – még nincs nagy tapasztalatuk. Az idősebb példányok is felszabadulnak az utódgondozás terhe alól így szabadabban kóborolnak a táplálékforrásokat követve és gyakrabban keresnek ideiglenes szálláshelyeket. Eközben a téli álomra készülő denevérek igyekeznek az utolsó meleg napok rovarbőségét maximálisan kihasználni, hogy elegendő energiát halmozhassanak fel a hideg téli hónapok átvészeléséhez. Mindezek együttesen eredményezik azt, hogy a városi környezethez szokott, velünk együtt élő fajok, gyakrabban repülnek be akár a lámpára gyűlő zsákmány után, akár nappali pihenőhelyet keresve az épületek olyan tereibe is, ahol korábban nem tapasztalták őket és ahol zavarják az embert, sőt olykor magukat is veszélybe sodorják.

Az ilyen találkozások megelőzésére olcsó és hatékony megoldás a szúnyogháló felszerelése, de ha ez nincs akkor bizony előfordulhat, hogy betéved egy, vagy több denevér.

Mi a teendő a „beltéri” denevérrel?

A szobába, lépcsőházba berepült a denevérek néha csak a fényre repülő zsákmányt követik és hamar ki is repülnek, de előfordul, hogy eközben a szobákban lévő apró tárgyak, a puha hangelnyelő felületek (szőnyegek, kárpitok, stb.) miatt elvesztik a tájékozódó képességüket. Ilyen esetben a legjobb megoldás, ha az összes ablakot kinyitjuk, a függönyöket széthúzzuk, hogy a lehető legszélesebb kijáratot biztosítsuk, majd a villanyt lekapcsoljuk, a szoba összes ajtaját becsukjuk és magára hagyjuk az állatot a szobában, hogy megnyugodva kirepüljön és folytassa a vadászatot.
Ha több denevér kering a szobában, vagy lépcsőházban, és nappalra is bent maradnak akkor valószínűleg (ideiglenes) szállásként tekintenek a helyre. A megoldás ilyenkor is hasonló az előzőekben leírtakhoz, azonban fontos, hogy az alkonyatkor vadászni induló állatok után a „berepülő nyílásokat” csukjuk be, hogy a hajnali lefekvéskor ne térhessenek vissza. Előfordulhat, hogy nem ürül ki a hely egy éjszaka alatt (pl. eső, lehűlés esetén), ilyenkor a következő alkonyatkor újra ki kell engedni a bent rekedteket.

Ha nem repülő denevérrel van dolgunk, akkor persze ez a megoldás nem működik. Ilyenkor muszáj aktívan segíteni az állatoknak, hogy elhagyják a lakást. Ebben az esetben a következők szerint járjunk el:

• Egy tiszta ronggyal, vagy vastagabb kesztyűben fogjuk meg az állatot és vigyük ki a szabadba olyan helyre ahol árnyékban, kutya-macska által elérhetetlen helyen lehet. Ha erre nincs mód, helyezzük egy zárható, jól szellőző dobozba (egy kilyuggatott cipősdoboz remekül megfelel), tegyünk mellé lapos kupakban, tálkában egy kevés vizet és a lezárt dobozzal együtt helyezzük sötét, csendes helyre! Soha ne fogjuk meg, ne lógassuk a denevért a szárnyánál fogva! A csontjai, ízületei nagyon sérülékenyek és nehezen gyógyulnak! Fontos megjegyezni, hogy rendkívül csekély az esély arra, hogy Magyarországon fertőzést kapjunk egy denevértől, a veszettség kockázatát azonban komolyan kell venni, ezért puszta kézzel soha ne fogjuk meg a denevéreket!
• Ha nem tudjuk megfogni, vagy az állat gyaníthatóan sérült (kutyával, macskával találkozott), hálóba akadt, egérfogóba ragadt, esetleg épnek tűnik, de nem mégsem repül el, nyugodtan hívják a nemzeti parkok telefonszámát.

Írta: Gáborik Ákos

A cikk borítóképét készítette: Kovács Norbert (Első kirepülés)