Leggyakrabban téli etetőkön figyelhetjük meg, melyeket kisebb-nagyobb csapatokban, rendszeresen felkeres. Erőteljes testalkatának köszönhetően meglehetősen agresszív az etetőknél, sokszor nagy harcot vív a házi és mezei verebekkel, cinegékkel.

Állományának túlnyomó része a lakott területekhez kötődik. Falvakban és városokban egyaránt megtalálható, kertekben, parkokban, temetőkben rendszeresen költ.

Fotó: Biró István

A lakott területeken kívül élő állományai főként erdőszélekhez, fás, cserjésedő gyepterületekhez, erdősávokhoz kötődnek. Évente kétszer költ és fészekalja általában öt tojásból áll. Első költése április végére, május elejére tehető. Azért is ritkán kerül szem elé, mert költésre a cserjék, fák lombkoronáinak belsejét választja, így rejtve marad az emberi szemek elől.

Kúpos csőre elárulja, hogy főként magvakat fogyaszt. Gyommagvakat és termesztett növények – elsősorban olajos magú növények – termését egyaránt szívesen megeszi. Állományának egy része télen elvonul, viszont a tőlünk északra költő zöldikék nagy számban telelnek Magyarországon. A téli időszakban nagyobb, sokszor vegyes fajú madárcsapatokba verődik, s ahol nincs rendszeres téli madáretetés, ott el is hagyja a lakott területeket. Felismerése könnyű, mivel a nevéhez méltóan a teste zöldes színű és a kifejlett példányokat egy élénksárga szárnytükör díszíti.

A cikk borítóképét készítette: Kurti Gábor (Tavaszi lendület)