Az egyik legkarakteresebb megjelenésű pintyféle a meggyvágó, amely kisebb, 8-10 példányos csapatokban figyelhető meg a téli erdőben. A meggyvágók rendszerint fent, a lombkoronaszintben mozognak, a fák rügyeit, illetve a megmaradt terméseket, bogyókat keresik.

Erdei pinty. Fotó: Balla Tihamér

Másik, szintén a Maros-ártérben fészkelő énekesmadarunk a citromsármány, amely aranysárga mellkasi tollruhájával már messziről feltűnő. A citromsármányok is szeretnek a lombkoronaszinten mozogni, de a meggyvágókkal ellentétben gyakran tartózkodnak a talajszinten is, ahol gyommagvak után kutatnak. Megkapó látvány, ahogyan egy több tíz példányból álló, aranysárga csapat fölrebben a földről.

Meggyvágó. Fotó: Balla Tihamér

Az erdőket körülvevő réteken, mezőgazdasági területeken találkozhatunk még vegyes pintyfélékből álló csapatokkal is. Gyakran több száz madár alkot egy ilyen csapatot, melyben a tengelicek vannak döntő többségben, de már november végén vegyültek közéjük erdei pintyek és kenderikék, s néhány fenyőpinty is. Utóbbiak tőlünk északabbra költenek, s csak telelni járnak a Maros-menti erdőkbe. Ezek a népes csapatok a mezőgazdasági területeken a betakarítás során elszóródott magokat, megmaradt napraforgófejeket keresik. A tengelicek vékony, hegyes csőrüknek köszönhetően a bogáncsfélék magjait is el tudják fogyasztani.

Ha az időjárás az északi tájakon zordabbra fordul, akkor a telelésre érkező, színes süvöltők is minden bizonnyal megjelennek majd a Maros-menti erdőkben. Érdemes tehát a hideg évszakban is egy kiadós sétát tenni a térségben, mert egy kézi távcső segítségével sok szép madárfajt figyelhetünk meg.

A cikk borítóképét készítette: Molnár Péter (Aranyágon arany madár)