Ezek a rejtőzködő madarak Eurázsia északi részén, a tajga és a tundra találkozásánál, Kelet-Szibériától egészen Skandináviáig, mindenütt költenek. A nedves réteket, tőzegmocsarakat, láperdőket kedvelik. Vonulásuk során hazánkat elsősorban a Földközi-tenger vidékén illetve a Szaharától délebbre, a Száhel-övezetben telelő madarak érintik.

Fotó: Marik Pál

Tavaszi vonulásuk csúcsa áprilisra tehető. Ilyenkor a kardoskúti Fehér-tónál is megjelennek. Idén eddig két példányt figyeltek itt meg, egyet március elején, egyet pedig a hónap végén. A kis sárszalonkák kerülik a nyílt vizet, sokkal inkább a pusztai vízállásokat kedvelik, melyekből a csapadékhiány miatt sajnos egyre kevesebb van a Dél-Alföldön. A márciusban megfigyelt kis sárszalonkák a Fehér-tótól nyugatra található pusztai vizeken tartózkodtak. A fajra jellemző a magányos, illetve csupán néhány példányos csapatban történő vonulás. Kardoskút térségében a korábbi években az eddig megfigyelt legnagyobb csapat hat példányból állt.

A kis sárszalonkáknak meglehetősen hosszú csőrük van, melynek vége nagyon érzékeny. Ezzel tapogatják ki az iszapban, sárban a táplálékot: rovarokat, férgeket, gilisztákat, puhatestűeket.