Észrevétlen vándor – farkas a rengetegben Havi természetfotós pályázat

Észrevétlen vándor – farkas a rengetegben March 8.

Egy évvel ezelőtt ebben az időszakban (február – március folyamán) időzött a jeladós svájci farkas (M237) a főváros térségében, a Duna-Ipoly Nmezeti Park Igazgatóság működési területén. Ennek a több, mint egy hónapos időszaknak a részleteit mutatja be ez a cikk.

Mint köztudott, a Svájcban jeladózott M237 számú fiatal hím farkas hosszú európai vándorlásának utolsó időszakát Magyarországon töltötte. Az viszont kevésbé ismert, hogy ennek a közel két hónapos időszaknak több, mint a felét a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, azon belül is a dél-budai agglomerációban és a Főváros térségében töltötte el.

M237 2021-ben Svájc DK-i részén, Grabünden Kantonban élő Stagias-falkában született. 2022 tavaszán fogták be és raktak rá jeladós nyakörvet a kanton Vadászati és Halászati Hivatalának munkatársai. A vándorlása során 2022 júniustól 2023 áprilisig kb. 2000 km-t tett meg 4 országot érintve. Ez eddig a leghosszabb rögzített európai farkas kóborlás!

Vadkamera felvétel ©AJF GR, Office for Hunting and Fishing of the Canton of Grabünden

A jeladó utólag megismert GPS pontjai alapján ma már pontosan tudjuk, hogy a svájci farkas 2023. február 11-én hajnalban lépett be az országba Nagycenknél és kényelmes tempóban haladva 5 nap alatt elérte Fejér megyét, Várpalota – Bakonykúti – Csór határán és ezzel a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területét. Azonban erről mit sem tudva, a jeladós farkas Magyarországra érkezéséről először február 17-én értesülhettünk – nem hivatalosan – a Gruppe Wolf Schweiz farkasokkal foglalkozó svájci szervezet facebook bejegyzéséből, amelyből kiderült, hogy igen hosszú utat megtéve már a Dunántúl közepén, a Vértes lábánál jár az M237-es számú jeladós farkas. Mire a hivatalos kapcsolatfelvétel eredményt hozott egy újabb hét telt el, így csak február 25-től érkezett a svájci szervezettől rendszeres tájékoztatás a farkas előző napi mozgásáról – az Agrárminisztériumon keresztül (1. kép). Így gyakorlatilag a farkas első két hetéről Magyarországon, naprakészen akkor semmilyen információ sem állt rendelkezésre.

1. kép: 2023. február 25-től ilyen térképeken láttuk a farkas előző napi (esetleg több napi) mozgását

M237 hosszú európai útjából több mint egy hónapot töltött el a működési területünkön. Korábbi farkas előfordulások Igazgatóságunk területén a Börzsönyből ismertek. Azt gondolnánk, hogy a farkas a vadonban, a sötétlő erdőkben, a sziklás ormokon, a mohás-harasztos erdei tisztásokon vagy a patakok vájta szurdokok mentén kóborol. Ott is, de ez az állat másképp viselkedett – ott tartózkodott leginkább, ahol nem is számítottunk rá. Útja során kerülte a nagy kiterjedésű zárt erdőtömböket, jellemzően a változatos (a gyep, erdő és cserjés élőhelyfoltokkal tarkított) agrártájban vándorolt. Többnyire éjjel haladt és táplálkozott, a nappalt jellemzően sűrű cserjés rejtekben, vagy fiatalosban töltötte.

Fejér megyét –Csór, Iszkaszentgyörgy, Sárkeresztes, Pátka, Lovasberény és Nadap között a Velencei-hegységen át, majd Pázmánd, Kajászó és Tordas útvonalon – 2 nap alatt átszelve február 18-án elérte Pest megyét, Pusztazámornál. Ezalatt egyszer táplálkozhatott, Pázmánd és Kajászó között egy szántón, ahol több órát töltött el éjszaka egy helyen. 18-án a nappalt Sóskút déli ipartelepén, egy homokbánya melletti akácosban töltötte, ahonnan 19-én hajnalban indult tovább észak felé. Lovardák és tanyák között átkelt a Benta patakon, majd az Érd-Tétényi plató cserjésedő sztyeprétjein nyugatról megkerülte Érdet. És itt ütközött először Budapest és a dél-budai agglomeráció kiterjedt települési- és közlekedési hálózatának mindent átszövő ökológiai akadályába, ami hetekre megállította vándorlását (2. kép). Vagy nem csak ez lehetett, ami egészen március 14-ig itt marasztalta?

2. kép: Hetekre itt ragadt: Biatorbágy, Törökbálint, Érd és Diósd között

3. kép: Törökbálint Rókahegy. Gyalogutakkal szabdalt, változatos korú száraz tölgyes, sűrű fiatalos foltokkal. Fotók: Novák Adrián

A legérdekesebb számunkra talán ez a három hét volt, amit itt, a dél-budai agglomerációban töltött el, alaposan bejárva Biatorbágy, Törökbálint és Diósd térségét – beleértve a lakott területeket is. Az első pár napot a törökbálinti Róka-hegy száraz tölgyes erdejében töltötte, egészen február 26-ig (3. kép). Ez a kiserdő (kb. 70 ha) délről Érd kertvárosi részével közvetlenül határos, számos ösvény szeli át, népszerű szabadidős helye a közeli lakosoknak. Egy hetet töltött itt a svájci farkas észrevétlenül.

Időben és térben ezután tudtuk követni a farkas napi aktivitását, a svájci szervezet tájékoztatása alapján. A kapott térképek alapján megismertük a tartózkodási helyét és a mozgáskörzetét, ami ekkor már főként Törökbálint és Biatorbágy között, az Iharos és a Dulácska-völgy térségében volt (4. kép). Ez egy lakott területekkel határolt, kiterjedt út- és vasúthálózattal szabdalt térség, ahol a települések mellett, logisztikai- és bevásárlóközpontok, lovardák és más állattartó gazdaságok között megmaradt mezőgazdasági területek, erdőfoltok adtak számára elegendő életteret. Olyan területen, amely a közelben lakók napi rekreációs területe is, azaz sétáló-, futó-, kerékpáros-, vagy lovas emberek, de mellettük terepmotorosok és quadosok is töltik ott a szabadidejüket. Értsük ezalatt azt is, hogy sötétedés után fejlámpával futnak az erdei utakon, valamint póráz nélkül sétáltatnak, futtatnak kutyákat, ugyanott, ahol a farkas is töltötte ezeket a napokat. Konfliktus nélkül.

4. kép: Iharos és Dulácska-völgy Törökbálint és Biatorbágy között. Fotó: Novák Adrián

Mintha ott sem lett volna. Nem került szem elé, messziről kerülte az embert, nem háborgatta a háziállatokat, vadat zsákmányolt, vagy ha talált, állati tetemekből fogyasztott. Teljesen rejtve élte ez a csúcsragadozó a napjait, egy olyan helyen, ahol majd két évszázaddal ezelőtt kiirtották fajtársait, felszámolták eredeti élőhelyeit és megjelenésére számítani alapvetően nem lehetett. Nappal általában rejtve pihent, akár egy keskeny erdősávban a beépített területek között, de egyik kedvenc nappalozó helye a Biatorbágyi Kő-hegy kaptárköve népszerű sziklájának közelében volt – 50-60 m-re a sárga sáv turistaúttól (5. kép).

5. kép: Biatorbágyi Kő-hegy kaptárköve. Fotó: Mocsári Vazul

Jellemzően azért éjszaka volt aktív, amikor a táplálékszerzés mellett felderítéssel töltötte az időt. Mozgásából arra lehetett következtetni, hogy keresi az átjutási lehetőséget az M1, M0 és M7-es autópályákon, beépített területeken, hogy folytathassa útját tovább észak – észak-keleti irányba. Ám ez nem volt egyszerű még egy olyan intelligens állatnak sem, mint M237, amelyik átkelt fél Európán és az éppen aktuális helyzetekhez, veszélyekhez kiválóan alkalmazkodott.

De talán nem csak az autópályák és vasútvonalak nehezen átjárható hálózata és az agglomeráció sűrű településhálózata tartották Törökbálint és Biatorbágy határán. Elképzelhető, hogy szüksége volt egy nagyobb pihenőre, esetleg arra, hogy jobban feltáplálja magát. Ez a hely pedig alkalmas volt rá, hiszen nem tartozott más farkasokhoz, amelyek elűzték volna őt a területükről, illetve az emberrel járó akadályok között is ügyesen eligazodott. Rendszeresen járt, és átkelt az M1 autópályával itt párhuzamosan futó Budapest-Győr duplapályás vasúti fővonalon – ahol gázolt vadhoz juthatott olykor. A másik rendszeresen meglátogatott éjszakai helyét utólag lejárva, láttuk csak, hogy az egy, a dúvadaknak fenntartott etetőtér volt, egy cserjékkel és magas kórós gyomokkal fedett réten – amire két magasles is nézett. Az ide kirakott házi állat dögökből, neki is jutott. Ezenkívül szinte nyomtalanul zsákmányolt. Őz maradványait találtuk meg, egy gyümölcsösben (6. kép). Őz, fácán és nyúl sok látható ezen a területen nappal is, a gazdag vaddisznó állományt pedig jól mutatja, hogy erdő és gyep, egyaránt szélesen fel van túrva. Akadt bőven élő vad a számára az ott tartózkodása alatt és a zsákmányolása nem okozott észrevehető károkat a vadállományban.

6. kép: A farkas által elfogyasztott őz maradványai. Fotók: Baranyai Zsolt

Mielőtt félni kezdenénk a farkastól, nyugtassanak meg mindenkit a fent leírtak: a rejtőzködő és embertől tartózkodó finom viselkedés egy ilyen sűrűn emberlakta területen, ahogy a mindennapjait ez az okos állat élte ott. Sőt, alapvetően inkább a farkasra jelentett veszélyt ez a helyzet. Elsődlegesen a közlekedés, az autópályák és egyéb utak szüntelen áramló gépjárműforgalma és a területet átszelő forgalmas vasútvonal. Többször kelt át rajtuk, a duplapályás vasúti fővonalon pedig napi szinten.

Ezenkívül valós veszélyt jelent a fajra az (orv)vadászat, csapdázás és mérgezés. Hazánkban fokozottan védett, vadászata tilos és bűncselekmény. Az esetleg kihelyezett csapdák és mérgek nem csak rókára, aranysakálra és a farkasra jelentenek veszélyt, hanem minden kóbor, kiszökős, továbbá a gazdájától eltávolodó kutyára is.

Az Iharos és a Dulácska-völgy térségében több, mint 3 hét tartózkodás után M237 egyszer csak úgy döntött, hogy tovább áll. És a következő napok eseményei felülmúlták az előző heteket. Március 14-én hajnalban átkelt az M7-M0 csomópontja alatt Törökbálint és Érd között, majd Diósd belterületén megtalálta az átjárót az M0 alatt északi irányba, a Tétényi-fennsík felé, és a hajnal már Kamara-erdőben érte. A nagy forgalmú és kerítéssel határolt utak alatti átjutásaihoz rendszeresen használta a közúti átjárókat. A nappalt itt töltötte és a következő éjszaka a Balatoni út mentén északi irányba haladva átment Őrmezőre, ahol március 15-én a nappalt a bob pálya melletti erdőben töltötte. Éjjel először keleti irányba indult el a Keserű-ér mentén, de Kelenföldnél visszafordult és a következő napot is Őrmezőn töltötte (7. kép). 16-án éjjel nyugatra keresett kijárót innen és az M1-M7 közös szakasza alatt átkelve Gazdagrétre jutott, ahonnan jeladója az éjféli GPS pontját a Gazdagréti út, Torbágy utca (Kaptárkő utca) sarkán rögzítette (8. kép). Négy óra múlva már Észak-Budán volt, a Hármashatárhegy térségében. Ezt az utat nem tudta csak zöld folyosókon haladva megtenni, kiválóan használta a városi utcákat is! Pedig nem volt helybeli…

7. kép: Őrmező és Gazdagrét térségében

8. kép: A GPS innen adott jelet Gazdagréten. Fotó: Novák Adrián

Újra értelmet nyertek a régi elnevezések, mint a Gazdagrét felett elterülő Farkasrét és Farkas-völgy, az egykori farkas járta területek. (További elnevezések is utalnak a Budai-hegységben régi farkas jelenlétre: Farkas-hegy, Irhás-árok, Farkastorok). A nappalt a Hármashatár-hegy nyugati oldalán és a vitorlázó repülőtér térségében töltötte (9. kép). Később itt is találtunk őzmaradványt, amelyből ehetett. Nem kell bemutatnunk, hogy mennyi ember használja ezt a területet is nap, mint nap – kirándulók, kutyások, futók, kerékpárosok, vagy éppen lovasok. Itt is észrevétlen maradt.

9. kép: Nappali tartózkodóhelye a Hármashatár-hegyen. Fotó: Novák Adrián

Persze nem ezt a zavart élőhelyet kereste, így 18-án hajnalban tovább ment észak felé. A Hármashatár-hegyről a gázpásztát követve jutott le Harsánylejtőre, majd onnan a Péter-hegyen át Ürömre – a városon keresztül. Onnan északról kerülve a Nagy-Kevély tömbjét, a Majdán-fennsík egyik sűrű cserjésében töltötte a nappalt. Útját éjjel folytatva a Kő-hegy felé nyugatról kerülte Pomázt és Szentendrét. Izbég, Skanzen, Nyerges-hegy, Kerek-hegy térségének érintésével haladt tovább, majd a Vörös-kő alatt Leányfalun keresztül leváltott a Duna-partra. Valószínűleg a várost a hegyről a Duna felé átszelő egyik vízmosás árkában tette meg ezt az átkelést. A parton ment tovább Tahitótfaluig, ahol a hídtól északra 19-én hajnalban átúszott a Szentendrei-Dunán. Átkocogott a Szentendrei-sziget észak-keleti részére és a nappalt a nagy Duna-felőli parton töltötte. Éjjel kelt át a Dunán Vác – Körtvélyes felé, a nappalt Nyulas térségében töltötte. Március 20-án éjjel a Naszálytól északra, Vác és Szendehely közigazgatási határán hagyta el Igazgatóságunk működési területét és ment át a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területére.

Összegzés: 38 napot töltött a Dunántúlon, ennek nagy részét a Főváros térségében:

  • 02.11 – 19. Nagycenk – Törökbálint (8 nap)
  • 02.19 – 03. 14. Dél-budai agglomeráció (24 nap)
  • 03.14 – 18. Budapest (4 nap)
  • 03.18 – 20. Budapest – Vác (3 nap)
  • Nappal általában rejtőzött, pihent, éjjel haladt, táplálkozott
  • Zsákmányolt vadat, talált dögöt
  • Sokféle élőhelyet használt (erdő, szántó, gyümölcsös, cserjés, nádas, vízmosás, stb.), de eligazodott a települések utcáin, és leküzdött számos közlekedési akadályt (autópályák, vasútvonalak, stb.)
  • Következetesen tartott keletre, a Kárpáti farkas populációk felé.
  • Egy hónapjába telt nyugatról kerülve átjutni az agglomeráció és a Főváros területén.
  • Ezalatt nem tudunk sem konfliktusról, sem ember, vagy háziállat támadásról!

Farkas a városi rengetegben. Elismeréssel néztük, ahogy eligazodott nem csak a Budapest körüli agglomerációban, hanem Budapesten belül is, ahogyan megoldotta ezt a bonyolult helyzetet. Megkedveltük ezt az észrevétlen, de kíváncsi Vándort, intelligens viselkedéséért, páratlan teljesítményéért!

Írta: Baranyai Zsolt és Novák Adrián – Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

A cikk borítóképét készítette: Kalmár Lajos Gábor (A visszatekintő)

Forrás: