Kéregmintás tollazatának köszönhetően ritkán kerül szem elé. Leggyakrabban éles, négy másodperc hosszú, nyávogásszerű, „ví-ví-ví” nászhangja árulja el jelenlétét. Veszély esetén felborzolja fejtollait és nyakát kígyószerűen tekergeti, erre utal a nyaktekercs elnevezés. Főleg hangyákkal táplálkozik, amelyeket a hosszan kiölthető, kis horogban végződő nyelve segítségével szed össze. Vonuló madár, hazánkban márciustól októberig figyelhető meg. A telet Afrikában tölti.

Fotó: Őze Péter

A nyaktekercs kevésbé kötődik a zárt erdőkhöz, szereti az elegyes, ritkás erdőket, gyümölcsösöket, parkokat, ahol a nyílt, füves, szárazabb területeken megfelelő mennyiségű hangyát talál. Évente egyszer költ, de pótköltése előfordulhat. Általában 7-12 tojást rak, amelyeken leginkább a tojó kotlik. A Hármas-Körös ártéri erdeiben és a Tisza-menti erdőkben gyakran hallhatjuk a nyaktekercs nászhangját a tojásrakás időszakában.

A Cserebökényi pusztákon az egykori árterületre emlékeztető facsoportok alkalmas élőhelyek lehetnek a nyaktekercs számára. Ennek ellenére a vonulás időszakában is ritkán látjuk, vagy halljuk a pusztai környezetben. Most egy idős, kiszáradó, harkályodúkban bővelkedő facsoportban figyeltük meg két alkalommal is. A nyaktekercs fészekodút nem, vagy csak nagyon ritkán váj egy-egy erősen korhadt fába, ezért a megtelepedéséhez fontos az odúk jelenléte.

A cikk borítóképét készítette: Nagy János (Nyelvtekercs)