A fürgeszöcskék (Tettigoniidae) családjába tartozó fokozottan védett magyar tarsza (Isophya costata) egy Kárpát-medencei bennszülött faj (endemizmus), amely elterjedési területén csak szórványosan, egymástól erősen izolált foltokban fordul elő.

Legtöbb populációját Magyarországról mutatták ki, elsősorban a Magyar Középhegység hegylábi dombjain és síkvidéken a Dél-Tiszántúlról. Magyarországon kívül kizárólag Erdélyben és Kelet-Ausztriában élnek kisebb állományai. Elsősorban kétszikűekben gazdag lejtősztyeppekhez, löszpusztagyepekhez, láp- és mocsárrétekhez, kaszálókhoz és sztyepprétekhez kötődik, ami talán nem is meglepő annak tükrében, hogy mind a lárvák, mind az imágók kétszikűek leveleivel táplálkoznak. Egyes elszigetelt állományai kis egyedszámúak, de szerencsére számos stabil, erős populációja is ismert az országban.

Hím magyar tarsza (Isophia costata) háttérben a Sár-hegy és a Mátra vonulataival

Kifejlett állapotban az egyedek hossza 20-30 milliméteres, színe zöld, teste erőteljesen szelvényezett, oldalirányban lapított. Csápjai hosszabbak a teljes testhossz felénél. Szárnyuk csökevényes, a tarszafajok habitusának további meghatározó vonása az állatok hatalmas potroha.

Mivel csökevényes méretű szárnyuk következtében repülésre alkalmatlanok, leginkább izmos ugrólábaikkal közlekednek, ezért gyenge helyváltoztató képességűek. Hazai vizsgálatok alapján a magyar tarsza naponta átlagosan 6–7 m-t (maximálisan 20–25 m-t) tett meg réti élőhelyen. Lábaikkal hangadásra is képesek, a hímek nászidőszakban ciripelnek. A talajban áttelelő petékből kora tavasszal bújnak elő a lárvák, amelyek májusban alakulnak át imágókká. A kifejlett egyedek július első felére befejezik a peterakást és elpusztulnak. Ebben a kb. 2 hónapnyi időben (május közepétől július közepéig) érdemes kutatni őket. A nősténynek feltűnő, felfelé ívelő, durván fogazott tojócsöve van. A nappalt jellemzően táplálkozással, napozással töltik. Késő délután, éjszaka válik mozgásuk élénkebbé, ilyenkor az egyik legfőbb tevékenysége a párkeresés. A párkeresés-párválasztás első szakasza akusztikus kommunikáción alapul, a hímek és nőstények duett-éneklést hajtanak végre. A hímek énekének ritmikus szerkezete szigorúan fajspecifikus, a nőstények válaszénekének pedig a híménekhez való időzítése a fajra jellemző (a hím innen ismeri fel, hogy neki szól az egyébként egyszerűbb felépítésű
nőstény-hangszignál).

Hím magyar tarsza

A magyar tarszára leselkedő veszélyek közül az élőhelyek megszűnése, az élőhelyszerkezet megváltozása (talajforgatás, az év nem megfelelő időszakában végzett kaszálás, illetve nem megfelelő mértékű legeltetés) a legkiemelkedőbb. Emellett számos olyan tényező van, ami erős negatív hatást gyakorol a meglévő állományokra, ilyenek a növényvédő szerek nem körültekintő használata, az emberi zavarás és a természetes becserjésedés nyomán jelentkező élőhely-zsugorodás is. Bár a lokálisan megjelenő fenyegetésekkel szemben gyakorlatilag teljesen védtelen, van egy „mentőkártya” a tarsolyában: petecsomói akár 2-4 évig is életképesek maradnak (diapauzálnak) a talajban, így az esetlegesen elpusztult felszíni populáció legalább részben pótlódhat a következő évben, abban az esetben, ha a talajban lévő peték nem károsodtak.

A hímek énekének ritmikája igen változatos és szigorúan fajspecifikus, így az azonosítás énekjellegek alapján könnyebb és biztonságosabb. A hang alapú felmérés további előnye, hogy alacsony egyedszám esetén a fajokat könnyebben detektálhatjuk a hímek éneke alapján. Fűhálózás során kisebb eséllyel találjuk meg az egyedeket, mint hallgatózás útján. További előnye még, hogy ez a módszer nem jár az állatok zavarásával, mivel nem kell begyűjteni őket. Hátránya, hogy csak a hím egyedek hangjait tudjuk könnyen detektálni, azonban a hím egyedek jelenlétéből is tudunk következtetni a populáció méretére.

Orci Kirill Márk és munkatársai 2008-as „A magyarországi tarszafajok” című kutatásában leírja, hogy a fokozottan védett magyar tarsza hangja jól elkülönül a többi tarszafajtól. A terepi munkavégzés során a hallott tarszahangokat audio detektorokkal rögzítjük, de akinek jó füle van, az jó eséllyel technikai eszközök nélkül is meghallhatja a magyar tarsza ciripelését. Az alábbi ábrán a Kárpát-medencében előforduló tarszafajok hangjainak képi ábrázolását láthatjuk (E betűvel jelölve a magyar tarszát).

A hímek szokványos énekének oszcillogramjai. Az összes oszcillogramra a Bey-Bienko-tarsza énekénél megadott idõlépték érvényes. A: Bey-Bienko-tarsza – Isophya beybienkoi; B: kárpáti tarsza – I. camptoxypha; C: erdei tarsza – I. kraussii; D: szerény tarsza – I. modesta; E: magyar tarsza – I. costata; F: Stys-tarsza – I. stysi; G: illír tarsza – I. modestior; H: pienini tarsza – I. pienensis

Abasár, Tatár-mezőn felvett hím magyar tarsza (Isophya costata) hangjának spektrális és hullám formájú képi ábrázolása

Hallgassuk meg (kattints a szövegre), hogyan is udvarol a hím magyar tarsza (a meghallgatható hang ugyanaz a 3 syllabus, mint ami a képen látható):

A Mátra déli előterében a hegylábperemi gyepektől, egészen a Jászsággal határos területekig ismerünk szórványos magyar tarsza populációkat, azonban folyamatos felmérésük elengedhetetlen a populációk védelme szempontjából. A kevés ismert töredék populációból arra lehetett következtetni, hogy a tarsza-populációk sérülékenyek lehetnek, melyek komolyabb természetvédelmi kezelést, ökológiai folyosók kialakítását igényelhetik. A mezőgazdasági monokultúrák, és úthálózatok olyan akadályokat képeznek, melyek teljes mértékben elszigetelik az egyes populációkat. Ennek következtében két populáció egyedeinek találkozására, genetikai állományuk kicserélésére nagyon kicsi az esély.

Írta: Golen Gerhard – természetvédelmi területfelügyelő