A ragadozó madarak között három olyan faj van, amelyek nem költenek a dél-alföldi tájakon, csak telelni járnak ide: a gatyás ölyv, a kékes rétihéja és a kis sólyom. Ezek első példányai már szeptemberben is feltűnhetnek, de jellemzően csak októberben és főleg novemberben jönnek nagyobb számban.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a szárazság ellenére sem növekedett a rágcsálók állománya, sőt kifejezetten gyérnek mondható. Mivel az északról érkező ragadozó madarak fő táplálékát éppen a mezei pockok és különböző egerek képezik, így ha rövid időre meg is állnak itt, a táplálékhiány miatt hamar továbbmennek. Csak néha-néha bukkan fel egy-egy gatyás ölyv, s kékes rétihéjából is alig néhányat láttunk.

Gatyás ölyv. Fotó: Tóth Imre

A Csanádi pusztákon is hasonló a helyzet: eddig csupán egyetlen gatyás ölyvet, egy kis sólymot és mindössze 5-6 kékes rétihéját figyeltünk meg. Az ok itt is a táplálékhiány, ami egy-két nap után távozásra ösztönzi e téli vendégeket.

A Kis-Sárréten elsősorban a pusztai területek gyakori ragadozóiból (egerészölyv, vörös vércse, kékes rétihéja) látunk a szokásosnál kevesebbet. Gatyás ölyvet is csak néhány alkalommal figyeltünk meg. Ellenőriztük a kékes rétihéják klasszikus éjszakázóhelyeit, de csupán egyetlen helyszínen figyeltünk meg tíznél több (14) példányt. A fő ok ebben a térségben is a szűkös táplálék-kínálat, elsősorban a mezei pockok alacsony száma. A Biharugrai-halastavakon több a táplálék, ennek ellenére mégis kevesebb rétisast látunk az ilyenkor megszokottnál. Létszámuk jelenleg 15 körül mozog, s rendszeresen felbukkan egy-két vándorsólyom is.

A Kígyósi-pusztán gatyás ölyveket már október közepe óta rendszeresen megfigyeltünk, az utóbbi hetekben pedig szórványosan felbukkant néhány kékes rétihéja is.

A Kardoskúti Tájegységen októberben megjelent egy gatyás ölyv, de aztán egy egész hónapon át egyetlen példányt sem láttunk, míg végre november közepén ismét felbukkant egy magányos madár. Kis sólymot ezen az őszön még egyszer sem láttunk. A kékes rétihéják kedvelt éjszakázóhelye Kardoskút térségében a Lófogó-ér, ahol októberben figyeltük meg az első példányokat. Számuk azóta sem növekedett, november második felében is csupán három éjszakázó kékes rétihéját láttunk itt. Ebben a térségben is a táplálékhiány lehet az oka annak, hogy az északi ragadozó madarak egyelőre ilyen kis számban vannak jelen.

A cikk borítóképét készítette: Kalmár Lajos Gábor (A gatyásölyv)