Ezeken a területeken a szántóművelést az igazgatóság felhagyta, és fűmagszórást, illetve védett növények palántás és mag formájú telepítését végezte el. E területek növénytársulásai azonban csak nagyon lassan, hosszú idő alatt stabilizálódnak. Sokkal érzékenyebbek és látványosabban reagálnak egy-egy környezeti, időjárási változásra.

Pipacstenger a Csanádi-pusztákon. Fotó: Balla Tihamér

Idén tavasszal a korábbiakhoz képest jelentősen nagyobb tömegben virágzik a pipacs a parlagterületeken. Ez feltételezhetően a szárazabb időjárás, illetve a mezei pockok tavalyi erős gradációjának a hatása. A rengeteg pocok ugyanis sok helyen annyira kirágta a növényzetet, hogy gyakorlatilag szabad földfelületek keletkeztek. Ezeken a területeken pionír növényfajként megjelent a pipacs, valamint a vele sokszor egy területen virágzó keleti szarkaláb. Valószínűleg korábban is magként lapultak a földben, de csak most jutottak csírázási lehetőséghez. Jelenleg is sok helyen több hektáros, összegfüggő, első ránézésre homogén pipacs és szarkaláb mezőket láthatunk, melyek igazán üde színfoltjai a pusztának.

Pipacs és keleti szarkaláb dísziti a tájat. Fotó: Balla Tihemér

Aki most a pusztákon jár, az megcsodálhatja ezt a jelenséget és talán még nagyobb élmény a virágos mezőkön megfigyelni a vadászó barna rétihéjákat, vagy a színpompás szalakótákat.

A cikk borítóképét készítette: Szőke Viktória (Piros)