A bíbicek őszi vonulása szeptember közepén kezdődött, ekkor azonban még csak néhány százas csapatok álltak meg a környéken. Utána egyedszámuk jelentős hullámzást mutatott, attól függően, hogy volt-e víz a Fehér-tóban. Szeptember második felében kiszáradt a meder, október elején azonban a jelentős csapadék hatására már 50 %-os lett a vízborítás. A hónap közepére ismét csökkent a víz mennyisége, de még éppen elegendő volt ahhoz, hogy a bíbicek jól érezzék itt magukat.

Október közepén a Fehér-tónál állomásozó bíbicek száma már meghaladta a hatezret, ez valószínűleg a vonulási csúcs. A madarak az éjszakát és a déli órákat a tavon töltik, pihennek, isznak, tollászkodnak. Délelőtt és délután a környező gyepeken szedegetik a rovarokat, férgeket, pókokat.

Fotó: Vasas András

Az elmúlt évek során a Fehér-tónál állomásozó bíbicek száma a vonulási csúcs idején általában 6-8 ezer körül alakult, de előfordult, hogy a tízezret is meghaladta.

A bíbicek rövidtávú vonulók, a telet Nyugat-Európában, a Földközi-tenger partvidékén töltik, de kisebb számban Marokkó és Tunézia területére is elmennek. Magyarországon egészen az első komolyabb fagyokig kitartannak. Többségük október végén, november elején kel útra, de az enyhébb teleken még decemberben is láthatunk bíbiceket. Ekkorra a rovarvilág már erősen megritkul, ezért növényi magvakat is fogyasztanak.

A kardoskúti Fehér-tó térségében a bíbicek költőfajként is jelen vannak. A fészkelő párok száma elsősorban attól függ, hogy az adott évben mennyi víz van a gyepeken. Mivel idén száraz volt az április, ezért a költőpárok száma tíz alatt maradt. Az egyre szárazabb időjárás miatt a faj állománya egész Európában csökkenő tendenciát mutat.

A cikk borítóképét készítette: Násfayné Kőházi Mária (Bíbic)