Havasi lilék népes csapatai álltak meg a Dél-Alföldön Havi természetfotós pályázat

Havasi lilék népes csapatai álltak meg a Dél-Alföldön September 9.

Magyarországon nemcsak a Hortobágyon, hanem a Dél-Alföldön is minden év augusztusában rendszeresen felbukkannak a déli tájak felé vonuló havasi lilék. A Körös-Maros Nemzeti Park tájain idén szép számban állomásoztak.

Az első, kilenc példányból álló csapatot augusztus 18-án, a kardoskúti Fehér-tó medrének legnyugatibb pontján észlelték az igazgatóság munkatársai. A kis csapat a kiszáradt mederbe, a sóballák közé ereszkedett be, ahol táplálékul szolgáló ízeltlábúakat, pókokat kerestek. A következő napokban is rendszeresen megfigyeltek itt havasi liléket. A legnagyobb mennyiséget, 40 példányt augusztus 25-én regisztrálták, ami ebben a térségben rekordnak számít. Még az ősz első napjaiban is szép számban állomásoztak itt, szeptember 4-én 26 példányt láttak egy csapatban.

Fotó: Őze Péter

A Cserebökényi pusztákon augusztus 19-én figyeltek meg először havasi liléket. A 15 példányból álló csapat a puszta rövidfüvű, szikpadkás részén tartózkodott. Laza vonalban haladva keresgéltek, táplálkoztak, majd egy csoportba állva pihentek, tollászkodtak. Néhány napig maradtak itt. Később Cserebökény egy távolabbi, rövidre legeltetett pusztáján is előkerült 4-7 havasi lile.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon eddig csupán egyetlen példány bukkant fel. Augusztus végén látták, amint az atyaszegi puszták felett átrepült, de nem szállt le.

A Kígyósi-pusztán a havasi lile szórványos átvonulónak számít. Nem minden évben bukkan fel, de volt olyan esztendő is, amikor 41 példányból álló csapatot figyeltek meg. Idén eddig egyetlen példány sem került szem elé.

Fotó: Őze Péter

A KMNPI Makói Tájegységét és Kis-Sárrét részterületét ritkán érinti a havasi lilék vonulási útvonala. Ahogyan az elmúlt néhány évben, úgy az idén sem bukkantak fel errefelé.

A havasi lilék az északi tundrákon költenek, s a telet Afrikában, a Száhel-övezettől délre eső területeken költik. Az Alföld tradicionális megállóhelyüknek számít, tőlünk délebbre már ritkán állomásoznak. A faj érdekessége, hogy a tojó nagyobb és jóval színesebb, mint a hím. A fészkelésnél is más a feladatmegosztás, mint a legtöbb madárfajnál: a havasi liléknél ugyanis csak a hím kotlik a tojásokon. (Ez egyébként más partimadár-fajoknál, például a víztaposóknál is előfordul).

A cikk borítóképét készítette: Koncz-Bisztricz Tamás (Álca)