Mindkét helyszínen egyelőre csupán egy-egy példány került szem elé, de feltételezhetően ennél több is jelen van a térségben.

A hegyi billegető Eurázsia vidékein elterjedt faj, többnyire hegyvidékeken költ. Kifejezetten vízhez kötődik, ezért általában gyors sodrású folyók, patakok mentén találkozhatunk vele. Táplálékául is a vizek mentén előforduló rovarok, lárvák, csigák (főként vízi csigák) szolgálnak.

Magyarországon belül elsősorban az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben és a Mecsekben van költőállománya. A költőpárok száma 300-600 közé tehető, s a világállományhoz hasonlóan ez is stabilnak mondható.

Fotó: Marik Pál

A hazánkban költő hegyi billegetők vonulók, illetve részben vonulók. A tőlünk északabbra költők a telet Észak-Afrikában, vagy Európa déli és nyugati tengerpartjain töltik. Vonulási csúcsuk október közepére tehető.

A Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén november 1-én figyeltünk meg egy példányt. Ebben a térségben a faj rendkívül ritkán bukkan fel. A megfigyelt madár a megyehatári magasles környékén tartózkodott, két réti pityer társaságában. A hegyi billegető magányos madár, általában nem keresi más fajok társaságát.

A másik példányt a makói híd lábánál láttuk, amint a köveken rovarokra vadászott. Itt, a Maros-mentén minden télen számítunk a hegyi billegető megjelenésére, ugyanis a Bihar-hegységben költő példányok a folyó mentén, akadály nélkül tudnak levonulni az itteni, alacsonyabb területekre.

A hegyi billegető alakjában hasonlít a nálunk is gyakori barázdabillegetőhöz és a sárga billegetőhöz. Utóbbihoz színezetében is hasonlít, de sötétebb szürke, szinte fekete a háta, és a hímeknek élénk szem-, illetve bajuszsávja is van.