A küszvágó csér hazánk egyetlen rendszeresen költő csérféléje. Hatalmas elterjedési területe kiterjed Eurázsia mérsékelt övi részére, Észak-Amerikára és Észak-Afrikára is, összesen négy alfaja ismert. Nevét fő táplálékáról, egy apró, gyakori halunkról, a szélhajtó küszről kapta.

Csértelep fiókákkal. Fotó: Tóth Imre

Gerle nagyságú madár, de annál sokkal karcsúbb, szürkés alapszínű a teste, lapos feje fekete, csőre hosszú, piros, csőrének hegye fekete, hosszú farka fecskeszerűen villás. Hazánkban elsősorban a természetes és mesterséges tavak szigetein, valamint nagyobb folyóink zátonyain fészkel, gyakran dankasirályokkal közös telepeket alkotva. A madár röpte kecses, zsákmányát legtöbbször a víz felszínén szerzi meg, ilyenkor szitálás után látványos zuhanórepüléssel veti magát a vízre. Általában apró halakat és különböző vízi rovarokat fogyaszt, de ritkábban repülő rovarokat is elkap.

Küszvágó csérek. Fotó: Tóth Imre

A Kis-Sárréten állandó fészkelő, a Biharugrai- halastavakon, ahol az ott lévő mesterséges betonszigeteken költ kisebb-nagyobb telepeken, mindig dankasirályokkal együtt. Az elmúlt évtizedekben a költőállomány 20-100 pár között ingadozott. Ebben az évben igen szép számú, mintegy 85 pár költését regisztráltuk, ez a hazai állomány körülbelül tíz százaléka. A párok többsége már fiókáit neveli, de vannak tojásos fészekaljak is.  Fészekalja általában 2-4 tojásból áll és azokból 22-26 nap múlva kelnek ki a fiókák. Mindkét szülő kotlik, a fiókák 28 napos korukra válnak röpképessé. Gyűrűzési adatok alapján a magyarországi költőállomány Afrika déli részén tölti a telet.

A cikk borítóképét készítetette: Forster Ádám (Nászajándék)