A Kis-Sárréten, a Dévaványai-Ecsegi pusztákon, a kardoskúti Fehér-tónál és Orosháza belterületén is felbukkantak már ezek az elegáns ragadozó madarak.

A múlt század közepén Magyarországon még szép számban költöttek vándorsólymok. Az 1960-as években azonban a fészkelő állomány összeomlott, főként a mára már betiltott DDT rovarirtószer használata miatt.

A szakirodalomban több, a térségre vonatkozó korábbi leírást is találhatunk a vándorsólymokról. Maléth Mihály, gyomai hivatásos vadász például két éven át (1960-61-ben) figyelt egy öreg tojó vándorsólymot. A madár egész évben, minden nap megjelent a vadász tanyája előtti akácfasoron és az akkoriban még gyakorinak számító foglyokra vadászott.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A vándorsólymok csaknem negyven év kihagyás után, 1997-ben jelentek meg újra költőfajként hazánkban. Az első pár a Pilisben telepedett meg. Napjainkra a költőállomány elérte a második világháború utáni szintet, azaz néhány tucatnyi pár költ a hegyvidékeken, elsősorban sziklákon. A vándorsólyomról fontos tudni, hogy nagyon értékes solymászmadár. A régi időkben egy-egy földbirtok értékét jelentősen megnövelte, ha a területén voltak költő vándorsólymok.

A Körös-Maros Nemzeti Parkban költőpárok nincsenek, de vendégként időnként itt is megjelennek. A téli időszakban például a Hortobágy-Berettyó mentén minden évben megfigyelünk néhány példányt. A korábbi években az Ecsegfalva határában fekvő Kenderesszigeti-halastavakon is voltak telelő vándorsólymok, idén azonban egyelőre itt még nem bukkantak fel. Mivel a térség pusztai területein, szántóföldjein télen jelentős a kék galamb állomány, ezért itt is időnként felbukkan egy-egy vándorsólyom.

Érdekesség, hogy a vándorsólymok inkább a hajnali, kora reggeli órákban vadásznak. Ennek oka, hogy ilyenkor a sasok még alszanak, így a vándorsólymoknak nem kell attól tartaniuk, hogy elorozzák tőlük nehezen megszerzett zsákmányukat. A vízimadarakon kívül szívesen fogyasztanak rigókat és a napraforgó-tarlókon táplálkozó apró madarakat. Ezeket sokszor a levegőben fogyasztják el azért, hogy más ragadozók el ne vegyék tőlük.

Fotó: Czifrák Gábor

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kardoskúti tájegységében is megfigyeltünk ezen a télen vándorsólymokat. Januárban a Fehér-tó részterületen, a Macelka-nádas felett keringett egy felnőtt példány. Érdekesség, hogy télen a városokban is megjelenhetnek vándorsólymok, elsősorban azért, hogy az ott nagy tömegben jelen lévő parlagi galambokra vadásszanak. Orosházán például a víztornyon rendszeresen látunk üldögélni egy példányt.

A Kis-Sárréten szintén rendszeresen megjelennek vándorsólymok. Ezen a télen két-három, öreg tollruhás madár sokáig kitartott a Biharugrai-halastavakon és a Kisvátyon-pusztán. Ezek mostanra már elmentek, de február elején ismét felbukkant egy öreg hím példány.