Kalandozások nemzeti parkjainkban – Aggteleki Nemzeti Park II. Havi természetfotós pályázat

Kalandozások nemzeti parkjainkban – Aggteleki Nemzeti Park II. August 16.

Huculok az Aggteleki-karszton

1986-ban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz került egy 10 kancából álló állomány, majd külföldről vásárolt tisztavérű egyedekkel húszra növelték a tenyészkancák számát, így kezdődött meg a tenyésztés a nemzeti park fennállásának második évében.

A nemzeti parki terület nem csupán a fajta túlélését biztosította, hanem lehetővé tette a ménes gyarapodását és minőségbeli javulását. Manapság a törzstenyészet közel 200 egyedet számlál.

Fotó: Kövesi Eszter

Magyarország mellett Romániában, Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában tenyésztik a fajtát. A fajtát tradicionálisan tenyésztő országok mindegyikében létezik a fajta fenntartásáért felelős tenyésztőszervezet, akik 1994-ben megalapították a fajta nemzetközi tenyésztőszervezetét a Hucul International Federation-t.

Hazánkban a fajta tenyésztését a Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete felügyeli. Az egyesület feladatai között szerepel a fajta tenyésztési szabályzatának, tenyésztési programjának elkészítése, a lovak bírálata, minősítése és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése a fajta külföldi szervezeteivel.

Hucul lovak jellemzői

A hucul ló kistermetű, igénytelen, szívós, nagy munkabírású és munkakedvű, meghatározott földrajzi elterjedésben kitenyésztett és használt fajta. Feje aránylag nagy, azonban ez nem szembetűnő a test tömzsisége miatt. Nyaka középhosszú, vastag, széles és izmos. Jellemző a dús, vastagszálú sörény és a bőséges üstök, ami gyakran eltakarja a szemeket. Farka szintén dús és erős szálú. A hát széles és hosszú, a szügy széles és mély, ezzel hozzájárul a fajta zömökségéhez. A lábak erősek, a paták kicsik és kemények, patkolás nélkül is igen ellenállók.

Fotó: Kövesi Eszter

Színük legtöbbször pej, nyári fekete vagy fakó, de előfordul az eredeti ősi színváltozat, az egérfakó is. A fakó és pej egyedek minden esetben fekete hátszíjjal rendelkeznek. Igen gyakoriak az atavisztikus bélyegek, mint a lábak zebroid csíkozása és a vállkereszt.

Későn érő fajta, jellemző a hosszú élettartam (25-32 év). Általánosságban elmondható, hogy a hucul kislovak nyugodt vérmérsékletűek, érdeklődők és barátságosak, ezáltal tökéletes társai lehetnek akár gyerekeknek is.

A mi hucul ménesünk

A lovak képzése a jósvafői központban történik, ahol a nemzeti park munkatársai nagy hangsúlyt fektetnek a fiatal lovak betanítására.

A betanítás során a fajtára speciálisan kialakított teljesítmény-vizsgálatra (készségvizsgára) készítik fel őket.

A készségvizsga – a küllemi bírálat mellett – igen fontos eleme az egyedek törzskönyvbe kerülésének.

Fotó: Kövesi Eszter

Azért fontos kiemelni a készségvizsgát, mert az utóbbi évtizedekben az ember-ló viszonyában a lovassportok váltak meghatározóvá, és ezen belül a teljesítménycentrikusság került előtérbe. Ennél a veszélyeztetett fajtánál viszont nem a maximális teljesítmény hajszolása a cél, mert az a fajta genetikai szerkezetének változását eredményezné.

Huculösvény

A huculösvény egy speciális akadályverseny, melyet a Krakkói Egyetemen hoztak létre kifejezetten azért, hogy a lehetővé váljon a hucul lovak teljesítményének korrekt mérése. Az akadályverseny néhány éven belül akkora népszerűségre tett szert, hogy már nem csupán a teljesítményvizsgálati rendszer részét képezi, hanem mint önálló sportesemény is helyt áll. A fajtát tenyésztő országok mindegyikében rendeznek huculösvényeket, amelyeken nem csak a hazai, hanem külföldi lovasok is részt vehetnek, ezzel erősítve a tenyésztő országok közötti jó kapcsolatot.

Fotó: Kövesi Eszter

A huculösvény pályahossza 1000 métertől 16.000 méterig terjed, amelyet természetes és mesterséges akadályok tesznek változatossá. Ezek olyan akadályok, amelyeket más versenyen nem láthatunk: billenőpalló, víz fölötti pallók, lépcsők, rámpák, szűk folyosók, különböző ugró akadályok, stb. A verseny célja, hogy a pályát a ló és lovasa a lehető leggyorsabban és legpontosabban teljesítse.

Fotó: Kövesi Eszter

Írta: Marosi Mariann – lóágazat vezető