Földalatti csodavilág – Világörökség az Aggteleki Nemzeti Parkban

1995. december 6-án az UNESCO Világörökség Bizottsága Berlinben sokat eldöntő ülést tartott. Ezen az ülésen az Aggteleki Nemzeti Park, ezáltal Magyarország számára is megtisztelő döntés született. A földtani és felszínalaktani folyamatok fenntartható példájaként a természeti világörökség részévé nyilvánították az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangvilágát a két ország közös felterjesztése alapján.

A világörökség részei olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedi helyszínek, alkotások és művek, amelyek az emberiség kiemelkedő és egyetemes jelentőségű közös értékei közé tartoznak. A világ kulturális és természeti örökségében számos barlang is szerepel. Ezek azonban főként az ott található kultúrtörténeti értékek – ősemberi leletek, falfestmények és vallási emlékek – alapján kerültek az emberiség féltve őrzött kincsei közé. A barlang, mint természeti érték, 1995-ig csak két esetben nyerte el a világörökség címet. Először a Föld leghosszabb barlangját, a 676 kilométeres Mammoth-barlangot (USA, Kentucky), majd pedig a bolygónk legnagyobb vízhozamú föld alatti folyómedrével rendelkező Skocjani-barlangot (Szlovénia) vették fel a listára. Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjaival egy időben tüntették ki ezzel a címmel a nevében is barlangra utaló Carlsbad Caverns Nemzeti Parkot (Egyesült Államok, Új-Mexikó) is, ahol a világ leghíresebbjei közé tartozó Carlsbad- és Lechuguilla-barlangok találhatók.

Fotó: Koncz Péter

SOKFÉLESÉG ÉS EGYEDISÉG

A barlangokat és azok képződményeit rendkívüli formagazdagságuk, komplexitásuk, viszonylagos érintetlenségük és kis területen való koncentrálódásuk kiemelkedő jelentőségűvé teszi. Ilyen komplexitásban barlangok a mérsékelt égöv zónájában sehol a világon nem fordulnak elő. Keletkezésüket tekintve a legtöbb folyóvizes eredetű, amelyek egy része az év nagy részében jelenleg is aktív (Kossuth-, Béke- és Rövid–Alsó-barlang). Másik részük azonban már csak időszakosan szállít vizet (Baradla–Domica-barlangrendszer, Vass Imre- és Szabadság-barlang). Ezek jellemzően a felszín alatti patakok egykori vagy jelenlegi oldó- és koptató munkája nyomán jöttek létre. Túlnyomó részük csaknem vízszintes, gyakran egymás felett több szinten kifejlődött járatot alkot. Merőben más típusú barlangok jönnek létre a szén-dioxidban dúsult víz oldó hatására, elsősorban a mészkő szerkezeti törései által meggyengített részeken. A víz a töréseken, függőleges rétegeken keresztül általában lassan szivárog le, de megfelelően hosszú idő alatt tekintélyes üregek oldódhatnak ki. Így jöttek létre a Gömör–Tornai-karsztra különösen jellemző aknabarlangok, a korróziós zsombolyok (pl. Almási-, Szabó-pallagi-, Vecsembükki-zsomboly). Ezektől kissé eltérő, víz alatti oldódással, az úgynevezett keveredési korrózió által létrehozott gömbüstszerű oldásos formák alakultak ki az Esztramos-hegy belsejében, például a Rákóczi-barlangban.

Fotó: Koncz Péter

VÁLTOZATOS ÁSVÁNYKIVÁLÁSOK

Kevés karsztvidéken található egymás mellett annyi jellegzetes képződmény, mint a Gömör–Tornai-karszton. A különféle képződmények valódi eldorádója a Baradla–Domica-barlangrendszer: a világon ismert harmincnyolc képződménytípus közül tizenhét megtalálható itt. Az álló- és függőcseppkövek legkülönbözőbb formái mellett cseppkőoszlopok, -bevonatok, -lefolyások, -függönyök is szép számban előfordulnak. Az ágas-bogas heliktitek nagyon szép példái láthatóak a Vass Imre-barlangban, a Rákóczi-barlang borsóköveit pedig a nemzetközi szakirodalom a legjellegzetesebbek között tartja számon. Lenyűgöző látványt nyújtanak a Béke-barlang Komlós patakjából kiváló mésztufagátak. Nem mehetünk el szó nélkül a világörökségi terület határon túli része mellett sem. A Világörökség talán leghíresebb képződményei az Ochtinai-aragonitbarlang (Szlovákia) ágas-bogas aragonitkristályai. A Szilicei-jégbarlang (Szlovákia) a 470 m tengerszint feletti magasságon nyíló bejáratával a mérsékelt égöv legalacsonyabban fekvő, jégkitöltéssel is rendelkező barlangja.

Fotó: Csordás János

EGYEDÜLÁLLÓ ÁLLATVILÁG

A barlangok rendkívüli sűrűsége, a felszín alatt uralkodó klímaviszonyok és a Gömör–Tornai-karszt földrajzi fekvése változatos barlangi élővilág kialakulását tette lehetővé számos endemikus, vagyis kizárólag erről a területről ismert fajjal. Ilyen a Duvalius hungaricus vakfutrinka (4-6 mm hosszú futóbogár), vagy a kizárólag a Baradla-Rövid-Alsó-barlangból ismert 10-16 cm hosszúságú gilisztafaj, a Helodrilus mozsaryorum. Több nagyobb barlangban előfordul a rendkívül értékes Eukoenenia spelea szálfarkú, amelyet Európa harmadidőszaki tropikus éghajlatából visszamaradt fajnak tartanak. A térség felszín alatti vizeinek gyakori lakója a Niphargus aggtelekiensis vakbolharák, amely akár 2,5 cm-esre is megnőhet. A Világörökség barlangjaiban gyakran előfordul az átlagosan 0,7 cm hosszú Mesoniscus graniger ászkarák. A karsztvidék barlangbiológiai szempontból legjelentősebb barlangja a Baradla–Domica-barlangrendszer, ahol több mint 500 gerinctelen fajt sikerült kimutatni. A barlangot élettevékenységüknek csak egy részében használó fajok legjelentősebb képviselői a denevérek. A barlangok a denevérek sok faja számára telelőhelyként, nyári szálláshelyként, szaporodóhelyként, a barlangbejáratok pedig nászhelyként szolgálnak. A 28 európai denevérfaj közül 20 faj van jelen a térségben. A fokozottan védett kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) telelőkolóniái a Baradla–Domica-barlangrendszerben (kb. 5000 példány évente) európai jelentőségűek.

Fotó: Ravasz Balázs

RÉGÉSZETILEG FONTOS LELŐHELYEK

A Gömör–Tornai-karszt több mint 30 barlangjában mutatták ki eddig a prehisztorikus ember jelenlétét. A leletek legalább 35 000 évet átfogó őskori kultúrák előfordulását bizonyítják. A legidősebb leleteket, a Szeleta-kultúra eszközeit a Baradla-Domica-barlangrendszer határon átnyúló szakaszán, Domicán találták. Szintén az említett barlangrendszerben és annak előterében bükki kultúrájú (i.e. 5000-3000) települések nyomait (több tízezer lelet, csont- és kőeszközök, vonaldíszes cserépedények), és Közép-Európában egyedülálló faszénrajzokat találtak. A Baradlából a bronzkori Kyjatice-kultúra (i.e. 1200- i.e. 800) aranykincslelete (28 darab) is előkerült.

Fotó: Koncz Péter

ÉRTÉKŐRZÉS, GONDOZÁS

A barlangok védelme jóval összetettebb, mint a műemlékeké vagy más felszíni létesítményeké. A felszín alatti járatokat a látható és kézzelfogható tényezők mellett számos olyan hatás éri, amely szemmel nem érzékelhető vagy rövid távon nem észlelhető. Ilyen például a klímaváltozás, a víz kémiai összetételének megváltozása és az emberi tevékenység számos formája. A világörökség barlangjainak rendkívül érzékeny ökoszisztémája különösen érzékeny a víznyelők környékén folytatott állattartás és földművelés káros következményeire. Az innen érkező felszíni vizek ugyanis ezeken keresztül gyorsan és gyakorlatilag szűrés nélkül kerülnek a felszín alatti járatokba. A karszt vékony talajtakarójának védelme és az erózió meggátolása miatt rendkívül fontos, hogy a barlangokat véderdők vegyék közre. A rendkívül érzékeny értékek megóvására számos természetvédelmi kezelői beavatkozás történt az elmúlt negyed évszázad során. Felszíni védőövezeteket alakítottak ki a magyar oldal minden fokozottan védett és veszélyeztetett barlangja körül. A barlangbejáratok lezárása, illetve a zsombolyok bejárati nyílásának bekerítése szintén hasznosan kamatozott. A magyar oldalon harmincöt lezárt barlang található, a szlovákiai részen eddig negyven barlang bejáratát zárták, illetve kerítették be. Az új lezárások létesítésekor, vagy a régiek felújítása során minden esetben arra törekedtek a szakemberek, hogy denevérbarát megoldásokat találjanak. A taposási károk megelőzésére és a közlekedés biztonságának növelésére számos barlangban létrákat és kapaszkodóköteleket helyeztek el. A látogatható barlangokban a bemutathatóság mellett kiemelten fontos a természeti értékek védelme. A szükséges helyeken járdák, lépcsők és hidak kialakítására került sor. A fémszerkezetek, korlátok esetében kizárólag a rozsdamentes változat az elfogadható. A kivilágított barlangokban korszerű, energiatakarékos, a fény- és a hőterhelést csökkentő, valamint a lámpaflóra terjedését megakadályozó LED-es fényforrásokat telepítettek.

Fotó: Barbalics Nándor

A BARLANG, MINT GYÓGYHELY

A barlangoknak már az őskorban gyógyító hatást tulajdonítottak. A középkorban cseppköveket és barlangokban lelt csontmaradványokat zúztak porrá, és használtak sebgyógyításra vagy tejtermelődés fokozására, míg a barlangokban csordogáló patakok vizét, valamint a cseppkövekről lecseppenő vizeket pedig összegyűjtve, gyógyvízként itták. Magyarországon 1969-ben kezdődött el hivatalosan a barlangterápia, amikor az Aggteleki-karszt területén található Béke-barlangot – hazánkban elsőként elismerve – gyógybarlanggá nyilvánították. Nemrégiben pedig megkezdődött a Baradla–Domica-barlangrendszer gyógybarlanggá nyilvánításának folyamata, mely a légúti és az allergiás panaszokkal küszködő emberek számának növekvő száma miatt fontos előrelépés lenne. A fejlesztések anyagi hátterét a Szlovákia–Magyarország határon átnyúló együttműködési program 2014–2020 teremtette meg. Ennek köszönhetően már lezajlottak az új geofizikai, klimatológiai, hidrológiai, mikrobiológiai és sugárzásfizikai vizsgálatok, valamint a próbaterápiás kezelések, és a barlang magyar és szlovák oldalán is szanatóriumot hoztak létre.

Fotó: Koncz Péter

BARLANGI BEMUTATÓHELYEK

A világörökségi helyszín mindkét oldalán számos látogatható barlang várja az érdeklődőket, ahol vezetett túrákon bárki megcsodálhatja páratlan természeti kincseiket. Az aktuális nyitvatartásról, az induló túrákról, az árakról és a látogatási feltételekről bővebb információ a www.anp.hu és a www.ssj.sk/hu oldalakon található.

Írta: Gruber Péter – általános igazgatóhelyettes, Szalóczy Gyula – Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztály osztályvezető