Kalandozások nemzeti parkjainkban – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Havi természetfotós pályázat

Kalandozások nemzeti parkjainkban – Balaton-felvidéki Nemzeti Park February 1.

Az idén 25 éve megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park a Balaton északi partján, 1–15 km szélességű sávban húzódik, területe (57.019 hektár) 6 korábbi tájvédelmi körzetet foglal magába: a Kis-Balatont, a Keszthelyi-hegységet, a Tapolcai-medencét, a Káli-medencét, a Pécselyi-medencét és a Tihanyi-félszigetet. Életre hívásával megvalósult a magyar természetvédelem régi álma: a sokáig egymástól különálló védett területek összekapcsolásával létrejött a Balaton-felvidék és a Kis-Balaton területére kiterjedő védett ökológiai rendszer.

Tájegységei közül a Kis-Balatont a vizes élőhelyek nemzetközi védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény is óvja. A Tihanyi-félsziget – kiemelkedő geológiai értékei és a területen zajló természetvédelmi munka elismeréseként – 2003-ban Európa Diplomás területté vált.

A nemzeti parkot részben lefedő, illetve azon túlnyúló Natura 2000 területek az európai jelentőségű élőhelyek, állat- és növényfajok megőrzésének lehetőségét hivatottak biztosítani.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság fő tevékenységei közé tartozik a természetmegőrzés, a tájvédelem, a természetvédelmi gazdálkodás, valamint a szemléletformálás és az ökoturizmus.

Kandolka Károly – Szerencse vadászok

A természetmegőrzési tevékenység célja a természeti értékek feltárása, fejlesztése és kutatása, a természetes élőhelyek megóvása, fenntartása és a fajvédelem. A földtani természetvédelem szintén ide sorolandó.

Természetvédelmi kutatás, monitorozás: A védett területeink komplex – botanikai, zoológiai, geológiai – állapotfelmérése kiemelt feladat. Különösen fontos az élőhelyekre vonatkozó vizsgálat a szükséges feltételek biztosítása érdekében, de a veszélyeztető tényezők, így az intenzíven terjeszkedő fajok visszaszorítása miatt is. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer működtetése, a kiválasztott élőlények, életközösségek bizonyos sajátosságainak hosszú időn át történő követésével hazánk természeti állapotának leírását szolgálja.

Élőhelyvédelem: A védett és nem védett fajok megőrzése csak az élőhelyek megóvásával lehetséges. Kiemelt feladat a vizes élőhelyek és védett lápok megóvása, fejlesztése, rekonstrukciók megvalósítása, az erdei élőhelyek védelme, valamint a kaszálók, legelők és fás-legelők helyreállítása, gondozása. A gyepterületek helyreállítása során előtérbe került az özönfajok elleni védekezés, a szántók visszagyepesítése.

Fajmegőrzés: A védett növény- és állatfajok fenntartása érdekében fajmegőrzési programokat valósítunk meg (pl. ürge, kerecsensólyom, vörös vércse, lisztes kankalin, adriai sallangvirág) a nemzeti park területén, társadalmi szereplőkkel együttműködve. Nem konkrét fajok védelméhez kötődő tevékenységek is zajlanak, pl. fészekfelmérések, fészektartó állványok, műfészkek és madárodúk kihelyezése százas nagyságrendben, illetve a sérült állatok begyűjtése, mentése.

Földtani természetvédelem: Feladat a földtani értékek, köztük a források és víznyelők felmérése, a barlangok természetvédelmi célú rekonstrukciója, a kőtengerek tisztítása, a geológiai alapszelvények védetté nyilvánítása, a földtani tanösvények kialakítása, stb. A működési területen fellelhető földtani, természeti és kultúrtörténeti értékek bemutatását, társadalmi jelentőségük tudatosítását tűzi ki célul Bakony‒Balaton Geopark, amely 2012-ben vált teljes jogú tagjává az Európai Geopark Hálózatnak és egyúttal az UNESCO által támogatott Globális Geopark Hálózatnak.

Természetvédelmi őrszolgálat: Az állami természetvédelmi őrök a nemzeti park igazgatóságok szervezetében működő Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai. A 10 nemzeti park igazgatóság természetvédelmi őreinek szolgálati illetékessége kiterjed az ország teljes közigazgatási területére. Az őrök fő feladata a természeti és a védett természeti területek és értékek, továbbá a régészeti lelőhelyek és leletek megóvása, őrzése, károsításának megelőzése, kapcsolattartás a helyi közösségekkel. A természetvédelmi őr intézkedésre jogosult, egyenruhás hatósági személy.

Németh Ferenc – Albérlők

Tájvédelem

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területe páratlan tájképi adottságai, valamint történelmi emlékei révén is hazánk kiemelkedő gyöngyszeme, szabadtéri múzeuma. A római időkből fennmaradt építészeti emlékek, a középkori várromok és templomok maradványai, valamint a közelmúlt építészeti emlékei, a részben még megmenthető paraszti gazdaságok, pincék, nemesi kúriák, egyházi épületek és kőkeresztek mind-mind hozzátartoznak az itteni tájhoz és meghatározzák annak hangulatát. A falvak határában meglévő középkori templomok építőanyaga terméskő és igen sok esetben mai templomaink alapjaként szolgálnak. A szőlőhegyeken gyakoriak a kápolnák, melyeket többnyire Szent Donát tiszteletére emeltek. A nemzeti parkkal 78 település érintett és ezek közül 29 belterületén is védett.

A táj történetiségének megőrzése és az átalakuló használata során a tájkép egységének fenntartása a tájvédelmi munka nagy kihívása. A településrendezési tervekben kiemelt a látványvédelem kérdése, a területhasználat, az élőhelyek és a települések megőrzése. A különösen szép természeti és művi elemek – lakóház, kálvária, fasor – megőrzését segíti elő az egyedi tájérték kataszter. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozó, országos jelentőségű vagy uniós jelentőségű védelem alatt nem álló területekre az általános tájvédelem szempontjai vonatkoznak. E területeken is számos értékes természeti terület, tájelem található, a területekre vonatkozik az Európai Táj Egyezmény és felvételezhetők az egyedi tájértékek, a területek helyi jelentőségű védelem alá vonhatók. A területek történetisége, tájképi értéke a természeti adottságokra épülő gazdálkodás biztosítása és a mértéktartó, a tájszerkezettel, tájrendszerrel összhangban álló fejlesztés mellett őrizhető meg.

Orbán Péter – A kolostor freskója

Természetvédelmi gazdálkodás

A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelési tevékenységének sajátosságait a vagyonkezelésükben lévő természetvédelmi oltalom alatt álló földterületek természetvédelmi kezeléséből eredő kötelezettségek, a területen folytatható gazdálkodásnak (mező-, erdő-, vad-, hal-, nád-, stb.) a természetvédelmi oltalom miatt korlátozott volta, valamint az őshonos háziállatok (magyar házi bivaly, magyar szürke szarvasmarha) állományának génrezervátumként való fenntartása, továbbá a barlangok különleges vagyonkezelési tevékenységének ellátása képezi. Az állatállományok (megfelelő létszám, faj- és fajtaösszetétel esetén) a génmegőrzés mellett a védett természeti területeken a természetvédelmi érdekeknek megfelelő területfenntartást, gondozást, és ezzel a természetvédelmi kezelést ellátását is biztosítják.

Gaál Zoltán Péter – Bivalyok

Szemléletformálás és az ökoturizmus

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság egyik fő tevékenysége a természeti értékek élményszerű bemutatása és népszerűsítése erősítve a természetvédelmi szemléletet hazánkban.  Az ökoturizmus és a természetvédelem egymástól elválaszthatatlanok, de kétséget kizáróan ellentéteket hordoz magában, hiszen egy-egy szép természeti táj nagyszámú, és egyre több látogatót vonz és amennyiben a látogatás módja nem kellően szabályozott, tönkreteheti mindazt a vonzerőt, ami miatt az érdeklődés oda irányult. Az ellentétek feloldásának módja a találkozási pontok helyes meghatározása, így a legkisebbre csökkenthető a természet károsodásának veszélye. Ennek megfelelően a 15 látogatóhelyünk a térség egyedi arcvonásait bemutatva mozaikosan helyezkedik el. A rendezvények, a vezetett túrák, az erdei iskolák (Tihany, Bakonybél) minősített programjai, a tanösvények, előadások, a kézműves- és természetismereti foglakozások, a kerékpártúrák, a táborok, vetélkedők, képzések mind-mind a nemzeti park és a geopark sokszínű értékeit, védelmük fontosságát hangsúlyozzák.

Ravasz Balázs – Levendula apátsággal

Írta: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság