Kalandozások nemzeti parkjainkban – Bükki Nemzeti Park I. október 12.
Földtani érdekességek a Bükkből
A Bükk földtörténete 320 millió éve, a karbon (kőszén) időszakban kezdődött az afrikai és eurázsiai kőzetlemezek között húzódó ősóceánban. És nem is a mai helyén, hanem a 30. szélességi kör tájékán, trópusi éghajlaton.
A legidősebb kőzetek mélytengerben lerakódott kőzetlisztből és agyagból préselődtek palává. A tengermedence feltöltődésével már ebben az időszakban megjelennek az ősmaradványokban rendkívül gazdag mészkövek, de igazán híressé a perm időszak végi (252 millió év), fekete nagyvisnyói mészkő vált. A földi élet tobzódásának a földtörténet eddigi legnagyobb kihalási hulláma vetett véget, amely egyúttal a földtörténeti óidőt is lezárta. A perm végi pusztulás üledékekben követhető nyomait nagyon kevés, mindössze 4–5 helyen tanulmányozhatjuk a világban, de a Bükk e téren is kivételes. A Bálvány északi oldalában lévő erdészeti út tárta fel e világritkaság rétegsort, ahol alul látható a sötét színű, ősmaradványokban gazdag permi mészkő, fölötte viszont egy méternyi élettelen márgaréteg figyelhető meg. A földtörténeti középidő kezdetén, a triász időszakban visszatérő élet sekélytengeri mészkövek képződését segítette elő, amit az itt látható rétegsor tetején lévő világosabb rétegek szemléltetnek.
Ezekhez a triász mészkövekhez kapcsolódnak a hegység arculatát meghatározó karsztos képződmények. A karsztosodás az arra hajlamos kőzet – elsősorban a mészkő – enyhén savas víz által okozott oldódása. Ilyen oldódással keletkezett formák a Kis-fennsíkon és a Bükk-fennsíkon oly gyakori karrmezők, töbrök, töbörsorok, víznyelők, barlangok, valamint a „Kövek” lábainál fakadó karsztforrások.
A jura időszak alatt az óceánaljzati kéreg szétnyílt, majd ennek nyomán tengeralatti vulkanizmus indult meg, amely látványos párnaláva-alakzatokat hozott létre a mai Szarvaskő környékén. A tengeralatti vulkanizmus 170–160 millió évvel ezelőtt megszakadt, majd a 118 millió évvel ezelőtt földtani értelemben mozgalmassá váló időszakban a Bükk kőzettömege egy kisebb kőzetlemez hátán elindult mai helye felé, miközben erősen meggyűrődött, kőzetrétegek pikkelyeződtek egymásra.
35 millió éve újra tenger borította be az addig kialakult kőzeteket. E tenger üledékeihez kapcsolódóan elsősorban a Bükk déli lábánál találhatunk „Szent László pénz”- ben gazdag, nummuliteszes mészköveket. A kőzetlemez-mozgások felerősödése a miocén korban – mintegy 19–12 millió évvel ezelőtt – heves vulkáni tevékenységet eredményezett, melynek során a Bükkalján riolitos és dácitos összetételű vulkáni tufák rakódtak le. Mivel könnyen faraghatóak, az ember már nagyon régóta használja őket: pincéket, kőbújókat, kőhodályokat, barlanglakásokat vájtak beléjük. Manapság is számtalan pince van használatban, ahol a vidám vendégek jó borok társaságában hűsölhetnek. Ismeretlen kor emberei máig tisztázatlan okból az erózió által kúpra formált tufatornyokba kicsiny fülkéket faragtak. Ezeket kaptárköveknek hívjuk, leggazdagabb előfordulásuk Szomolyán van.
A Bükk miocén végi kiemelkedése és kihantolódása indította el a hegyég mészköveiben a karsztosodást, ami több periódusban a jégkorszakig tartott, de valójában ma is zajlik. Az ekkor kialakult jellegzetes karsztformák közül külön említést érdemelnek a barlangok. Hazánk barlangjainak mintegy negyede a hegységben található, köztük az országos csúcstartónak számító 303 méter mélységű Bányász-barlang. Régészeti szempontból is kiemelkedők az úgynevezett „ősemberbarlangok”. A Suba-lyukból neandervölgyi ember csontmaradványai, az ősi kultúrának nevet adó Szeleta-barlangból csodálatos babérlevél alakú szakócák, az Istállós-kői-barlangból csont nyílhegyek, csontfurulyák kerültek elő. A turisztikai célból kiépített lillafüredi Szent István-barlang cseppkövekben igen gazdag, a mésztufában képződött Anna-barlang pedig világritkaságnak számít.
A „barlangvájó” vizek bő hozamú karsztforrások formájában lépnek a felszínre, oldott kalcium-karbonát anyagukat mésztufa-gátak és -lépcsők formájában rakják le. Legismertebb a Szalajka-völgy Fátyol-vízesése. Kivételes szépségűek a Bükk időszakos forrásai, a Vöröskői-alsó-forrás és az Imókői-forrás.
E gazdag föltani örökség minél szélesebb körű népszerűsítését segíti a 2017-ben széles társadalmi összefogással létrejött a Bükk-vidék Geopark.
Írta: Holló Sándor, Kozma Attila
A cikk borítóképét készítette: Gutter Krisztián (Vörös-kő)