A Vadon értéke – Erdők a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban

Közép-Európa sűrűn lakott térségeiben érintetlen természeti területekről csak álmodni lehet! Vagy mégsem?

A nemzeti parkok legfontosabb feladata a természeti értékek védelme. Vannak olyan területek, amelyeken az élővilág megőrzéséhez az ember aktív tevékenysége is szükséges, mint például a kaszálórétek, vagy a legelők, másutt viszont a természet háborítatlansága tudja csak biztosítani az életközösségek fennmaradását. Az erdőségek jellemzően ilyen területek, az erdei ökoszisztémák a legtermészetesebben akkor tudnak működni, ha háborítatlanul hagyjuk őket.

Fotó: Oravecz Kinga (Börzsönyi festmény)

A hazai nemzeti parkok jelentős részében találni erdőket, ám ezek állapota, minősége és nem utolsósorban hasznosítása jelentős különbségeket mutat. A Duna-Ipoly Nemzeti Park védett erdőtömbjeiben folyó erdőgazdálkodás összhangban van a hosszú távú természetvédelmi törekvésekkel.

A térségben az állami erdők kezelését végző szervezetek – a Pilisi Parkerdő Zrt., és az Ipoly Erdő Zrt. – a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal (DINPI) együttműködésben végzik feladataikat, jellemzően a Természetvédelmi Őrszolgálattal való egyeztetések és ellenőrzések alapján. Mindkét gazdálkodó szervezet együttműködési hozzáállását jelzi, hogy a védett természeti területeken az elmúlt években jelentős mértékű erdőt sikerült teljes mértékben kivonni a gazdálkodás alól, valamint előkészítésre került a nemzeti park zónarendszere is. Emellett egyre inkább előtérbe kerülnek a hagyományos, kisléptékű, illetve táji szinten is működő gazdálkodási formák. A cél az, hogy az év jelentős részében ne, vagy csak bizonyos helyekre korlátozódva folyhassanak a védett területeken erdőgazdálkodási munkálatok.

Fotó: Barbalics Nándor (Az út végén)

A DINPI a vagyonkezelésében álló tölgyes erdőkben hosszú távú, kísérleti jellegű beavatkozásokat végez a faállomány és az erdei élőhelyek szerkezetének javítása érdekében. Fontos törekvés az erdőkkel mozaikos gyepek és vizes élőhelyek rendszerének védelme, valamint az erdőterületekre érkező víz megtartása. Ezek ugyanis kulcsfontosságúak a helyi klíma szabályozásában, melynek jelentősége a közeljövőben fel fog értékelődni.

A természeti értékek megőrzésében fontos szerepet játszik a beavatkozástól mentes természeti övezetek, a faanyagtermelést nem szolgáló erdőrészletek és az ún. kíméleti területek hálózata, amelyek menedéket kínálva gazdagítják a nemzeti park sérülékeny erdős tájait.

Fotó: Szatmári Zsolt (Az elveszett út)

Hazánkban ugyanis szinte minden talpalatnyi földterületen valamiféle gazdálkodás, használat folyik. Így különösen nehéz az emberi hatásoktól mentes, jelentős kiterjedésű, természetszerű területek megőrzése. Szerencsés módon a Börzsöny központjában található Csarna-patak vízgyűjtőjén – amely egyben a hegység legvadabb erdőségeit rejti – az elmúlt évtizedben sikerült visszaszorítani a gazdálkodói törekvéseket és a turisztikai célú vasútépítést is, így pedig fenntartani a már közel negyven éve meglévő nyugalmat. Az itt található 1000 hektárnál is nagyobb kiterjedésű területen a természeti folyamatok szabad áramlása valósulhat meg – ezáltal minden elképzelést túlszárnyaló változatosság, vadság és természeti érték-sokaság tapasztalható itt.

Fotó: Boronkai Miklós (Csarna-völgyben 1)

Jól példázzák ezt a visszatelepülő, emberi hatásokra érzékeny fajok, mint a vadont magányosan járó hiúz, az újra fészkelő fekete gólya, a hegyvidék utolsó parlagi sas-párja, vagy a hazánkból kiszoruló, de itt még szép számmal előforduló, hűvös erdőkhöz kötődő kis légykapó, a vízfolyásokban élő számtalan védett halfajról és erdőlakó denevérekről nem is beszélve.

Fotó: Osvald Olivér (Fekete gólya röptében)

A Vadon értéke kézzel fogható, de ennek megtapasztalására – az itt áthaladó turistautakon – csak az alázattal közelítőknek nyílik lehetőségük.

Fotó: Kazár Tímea (Settenkedő)

Írta: Selmeczi-Kovács Ádám – tájegységvezető, Börzsöny, Gödöllői-dombság Tájegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság