Az előző három cikkben bemutattuk a Körös-Maros Nemzeti Park értékes élőhelyeit, gazdag növény- és állatvilágát, így éppen ideje, hogy azt is eláruljuk, hogyan fedezhetik fel olvasóink hazánk délkeleti részének természeti kincseit, mikor érdemes látogatásukat időzíteni, illetve, hogy kenuval, kerékpárral, vagy éppen gyalog ajánlott-e útra kelni. Ahogy azt korábban megírtuk májusban biztosan élményekkel gazdagon térhetünk innen haza érdeklődjünk akár a botanika, akár a zoológia iránt, de természetesen a nyári, az őszi és a téli kirándulások is tartogatnak számunkra látnivalót.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság alaptevékenységei közé tartozik az ismeretterjesztés, a környezeti nevelés, az általa őrzött természeti értékek bemutatása, hogy a társadalom mind szélesebb rétegei ismerhessék meg e táj gazdagságát.

Természetesen a vállalkozó kedvű természetjárók önállóan is bejárhatják a nemzeti park látogatható területeit. Figyelembe véve azonban a nemzeti park mozaikos elhelyezkedését, illetve a korábban már bemutatott növény- és állatfajok sajátosságait, javasolt egyszer-egyszer szakvezető segítségét kérni, vagy éppen egy tematikus túrán részt venni. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság bemutatóhelyeket, állatparkot, tanösvényeket, szabadon látogatható megfigyelőtornyokat, szálláshelyeket és fotós leshelyeket is üzemeltet vendégei minél magasabb színvonalú kiszolgálása érdekében.

A Kardoskúti-puszta megfigyelőtornyaiban megéri eltölteni néhány órát. Fotó: AÖFK

Amennyiben első alkalommal látogatnak el hozzánk, talán legmegfelelőbb az igazgatóság Szarvason működő bemutatóhelyét, a Körösvölgyi Állatparkot felkeresniük. Az állatpark látogatóközpontjának épületében ugyanis egy két emeleten berendezett, korszerű, interaktív kiállításon ismerhetik meg vendégeink a Körös-Maros Nemzeti Park részterületeit, flóráját, faunáját, illetve az igazgatóság fő természetvédelmi tevékenységeit.

Körösvölgyi Állatpark az Anna-ligetben. Fotó: Babák Zoltán

A kiállítás megtekintése után az állatparkban már számos, a Kárpát-medencében honos állatfaj élő egyedeivel találkozhatnak testközelből. Az állatpark otthonául szolgáló Anna-ligetben sétálva pedig az első benyomásokat is megszerezhetik látogatóink a Körösök erdeinek hangulatáról, madárvilágáról.

Körösvölgyi Állatpark. Fotó: Babák Zoltán

Ezt követően aztán, aki kedvet kapott, kölcsönözhet kenut, hogy felfedezését aktív kikapcsolódással egybekötve folytassa. Hazánk ötödik legnagyobb állóvizén – a Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körösön – evezve először a Jégmadár vízi tanösvény ad mélyebb betekintést a Körösök élővilágába, majd a város felé lapátolva Szarvas nevezetességei láthatók a vízről.

Kenutúra indul a Holt-Körösön. Fotó: Tóth Judit

A látogatóközpontnál kerékpárok és e-bike-ok is igényelhetők, melyekkel a nemzeti park legközelebbi részterülete, a Körös-ártér kereshető fel. Itt, ha szerencsénk van, már olyan ritkaságokkal is találkozhatunk, mint az ártéri erdőben költő rétisas, fekete gólya, vagy barna kánya. Nyár elején kár volna kihagyni a Halásztelki tanösvény mentén nyíló több ezer mocsári nőszirom pompás látványát.

Fotó: Szabó Gábor (Fekete gólya)

Az igazgatóság legrégebben nyitva tartó bemutatóhelye, a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont a Dévaványai-Ecsegi puszták szívében, Réhelyben várja a természetjárókat. A Dévaványán majd félévszázada folyó túzokvédelmi tevékenység mára nemzetközi hírnévre tett szert. A túzok, ahogy sokak számára közismert, rejtőzködő életmódú, fokozottan védett madár. Pusztai életteréről, életmódjáról, védelméről a legtöbbet itt tudhat meg az érdeklődő. A Dévaványa térségében élő, közel hatszáz egyedet számláló, vad túzokállomány Közép-Európában a legerősebb, ezért legnagyobb valószínűséggel itt leshetjük meg. A látogatóközpontot érdemes április-május hónap folyamán felkeresni, hiszen ekkor egy kora reggeli, vagy alkonyi sétán a Réhelyi tanösvény megfigyelőtornyából tanúi lehetünk a magyar puszta egyik leglátványosabb mozzanatának, a túzokok dürgésének.

Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont. Fotó: Kalotás Zsolt

A látnivalók azonban, ahogy azt a korábbi cikkekben bemutattuk, a túzokkal nem érnek véget. A komfortos szálláshely alkalmat ad néhány nap eltöltésére, hogy az itt rendelkezésre álló kerékpárokkal a környéket is jobban megismerhessék vendégeink. A közelben kanyargó Hortobágy-Berettyó vízivilága éppúgy csalogató, mint a Dévaványai-Ecsegi puszták gazdag madárfaunája.

A KMNP felfedezésének egyik legjobb módja, ha kerekpárra pattanunk. Fotó: Ezer Ádám

Nyár végén, ősz elején a kék vércsék több százas, alkalomadtán több ezres gyülekezését figyelve biztosan találkozunk az itt költő parlagi sasok, kerecsensólymok, rétisasok egy-egy vadászó egyedével, s ha sikerül távcsövünkben meglátni a rejtőzködő ugartyúkot, akkor tényleg kivételezettnek érezhetjük magunk.

Fotó: Máté Bence (A kék vércse pockot ad át)

Akiket nem riaszt el egy-egy nagyobb rendezvény zsivaja, azoknak mindenképp érdemes ellátogatniuk a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság egyik legnépszerűbb rendezvényére, a minden május első hétvégéjén itt megtartott Túzokfesztiválra.

A Körös-Maros Nemzeti Park egyik legértékesebb részterülete Kardoskút határában fekszik. A terület nagy része fokozottan védett így itt különösen ajánlott szakvezető segítségét kérni, vagy valamelyik meghirdetett túrára jelentkezni előzetesen. A kardoskúti Fehér-tó nemzetközi jelentőségű vizes élőhely. Kiemelt szerepe van számos ritka madárfaj fészkelésében.

A tavaszi és az őszi madárvonulás idején érdemes felkeresni, de ezekben az időszakokban akár több alkalommal is. A Kardoskúti Madárvonulás Múzeumában vendégeink megismerhetik a terület értékeit, az igazgatóság kezelésében itt élő magyar szürke szarvasmarhát, a cigája és a racka juhokat, továbbá a velük folytatott természetvédelmi élőhelykezelést. Gyakorlatilag a március elejétől május végéig és az augusztus végétől egészen december elejéig tartó időszakban itt mindig javasolt az eget kémlelni, illetve a Kardoskutat Hódmezővásárhellyel összekötő út mellett található megfigyelőtornyokban néhány órát eltölteni.

Az igazgatóság legrégebbi természetvédelmi nyílt napja, a Fehértó Napja minden szeptember harmadik szombatján kerül megrendezésre. Ilyenkor számos szakmai programon mutatják be az igazgatóság munkatársai az itt fennmaradt, páratlan pusztai értékeket.

A Hortobágy-Berettyó vízivilága csábító úticél. Fotó: Ezer Ádám

A Kis-Sárrét és Mágor-puszta felfedezéséhez keresve sem találhatnak vendégeink jobb bázishelyet, mint az igazgatóság Bihari Madárvártája. A nemzeti park legkeletebbre fekvő része igen messze esik, hiszen Biharugrán túl, egészen a román határ közelébe kell a látogatóknak eljutni. Az egykori mocsárvilág hangulata, az itt fekvő szikes gyepek, s a kisebb-nagyobb erdők, továbbá a Biharugrai- és Begécsi- halastavak hatalmas vízterei, nádasai azonban olyan élővilágot rejtenek, ami biztosan kárpótolja az idelátogatókat.

A Bihari Madárvártától induló Sző-réti tanösvényt legjobb kora reggeli sétán útba ejteni, vagy a nemzeti park igazgatóság szakavatott munkatársának kalauzolása mellett a minden május harmadik szombatján itt tartott Bihari Táj Napja című természetvédelmi nyílt napon.

Kora reggel érdemes egy sétát tenni a Sző-réti tanösvényen. Foto: AÖFK

E vidékre nem lehet rosszkor érkezni, hiszen minden évszakban tartogat látnivalót, ráadásul olyan mennyiségben és változatosságban, hogy a táj megismerésére ajánlott rászánni néhány napot. Az egykori kiterjedt mocsárvilág emlékét az Ugrai-rét és a Sző-rét őrzik, melyek az említett halastórendszerrel együtt az ún. Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó, nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek. A tavaszi és az őszi vonulásukon itt megpihenő madarak százezrei mellett az itt élő növényvilágot is feltétlen szemügyre kell venni. Az Alföld számos egyéb szegletével ellentétben itt télen sem szűnik a madárzsivaj. A Biharugrai- és a Begécsi-halastavakon ekkor több tízezer különféle lúd- és récefaj tölti a telet és csupán a legzordabb napokon vonulnak egy kissé délebbre, hogy aztán az első enyhébb napokon ismét birtokba vegyék a Kárpát-medence egyik utolsó madárparadicsomát.

Fotó: Daróczi Csaba (Ti arra, mi erre)

A Körös-Maros Nemzeti Park további látogatható részterületein, a Kígyósi-pusztán és a Maros-ártéren a különböző meghirdetett túrákon kívül két tanösvény – a Kígyósi és a Bökényi –, illetve megfigyelőtornyok várják a természetbarátokat. Érkezzünk azonban bármelyik évszakban e vidékre, akár tavaszi szalakótalesre Cserebökénybe, akár őszi madárvonulás idején a Csanádi pusztákra, azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a sokszor végeláthatatlannak tetsző sík vidéken távcső nélkül jóval kevesebb élőlényt tudunk megfigyelni és a megfigyelőtornyok magasában egy erős nagyítású teleszkóp a legmegfelelőbb útitárs.

Fotó: Szabó Gábor (Réce roham)

Írta: Ezer Ádám – ökoturisztikai ügyintéző, KMNPI