Őrségi Nemzeti Park fajvédelmi tevékenységei – kereklevelű harmatfűtől az európai bölényig II.

Üde rétek hangyaboglárka fajai

Az Őrségi Nemzeti Park üde kaszálórétjei egyedülállóan gazdag nappali lepke faunának adnak otthont, amelyek közül a hangyaboglárkák kiemelkednek.

Ezeken az élőhelyeken három fajuk, a vérfű- a sötétaljú és a szürkés hangyaboglárka fordul elő. Mindhárom faj hernyója egyetlen növényfajjal táplálkozik, amely a vérfű- és a sötétaljú hangyaboglárka esetében az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), a szürkés hangyaboglárka esetében pedig a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe). A lárvák a harmadik fejlődési stádiumtól kezdve fullánkos vöröshangyák fészkében fejlődnek, ahol a vérfű hangyaboglárka hernyója a hangyatojásokkal táplálkozik, míg a szürkés hangyaboglárkáét a hangyadolgozók etetik. Ezen sérülékeny lepkefajok védelme érdekében a gyepek fenntartása, beerdősülésének megakadályozása, és a kaszálások időpontjának helyes megválasztása is fontos, mert egy-egy tápnövényhez kötődnek. Megtelepedésük érdekében az Őrségi Nemzeti Park közel 200 hektár gyomos, cserjés gyepterületen hajtott végre élőhelyrekonstrukciót.

Vérfű hangyaboglárka. Fotó: Faragó Ádám Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

Haris

A fokozottan védett faj magyarországi állomány nagyságát 500-2000 párra becslik, amelyből 10-35 pár él az Őrségi Nemzeti Parkban.

Európai szinten sebezhető faj, nagyon érzékeny az élőhely kezelések időzítésére és módjára. A haris védelmét elsősorban a rejtőzködő életmódjából adódó ismerethiány nehezíti meg. Leginkább éjszaka aktív faj, amely egész életét a magas növényzetben bujkálva tölti. Élőhelyét üde kaszálók és gyepesedő parlagok jelentik a nemzeti parkban. A hímek május végétől június végéig dürgőhelyeket foglalnak el és éjszaka innen hallatják különös reszelő hangjukat. A hímeknek ez a feltűnő viselkedése jelenti a védelmük legfőbb támpontját, amely alapján a territóriumaikat be lehet azonosítani. Földre rakott fészkeik helyzetéről azonban ez elég keveset árul el, és azt sem tudjuk belőle kikövetkeztetni, hogy hol táplálkoznak a madarak. Ez azért probléma, mert a harisok fészkelési időszaka pontosan egybeesik a rétek első kaszálásának időszakával, így könnyen a kasza áldozatává válhatnak a fészekaljak, vagy a még röpképtelen fiókák. De ha ez nem is következik be, a kaszálás megszűntetheti táplálkozó- és búvóhelyüket is.

Haris. Fotó: Máté Bence

A nemzeti park igazgatóság haris-védelmi tevékenysége alapvetően a dürgő hímek felmérésére alapszik, amely minden év június közepéig megtörténik. A dürgőhelyek környezetében egy megfelelő nagyságú területet jelölünk ki, amelynek kaszálását későbbre kell halasztani. Nagyon fontos a területtulajdonosokkal, gazdákkal a szoros együttműködés, gyors tájékoztatás és a jelenlét a kaszálások során. A haris még hatékonyabb védelméhez ezért további részletes kutatásokra és a gazdákkal való kapcsolat további fejlesztésére van szükség.

Madármentés

A sérült madarak mentésének és repatriációjának hazai történelme Kőszeg városában kezdődött. Itt élt Bechtold István solymász-ornitológus, aki 1980-ban hozta létre madármentő telepét. Halála után, 1994-ben a kőszegi Chernel-kertben épült ki az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság jogelőd szervezete és munkatársai, köztük is elsősorban Horváth Ildikó közreműködésével egy új madármentő telep első üteme, amelyet két alkalommal bővítés követett. Ezzel a telep a Nyugat-Dunántúl első számú madármentő állomásává vált, három megye (Vas, Győr-Moson-Sopron, Zala) területéről és több állatkertből (Budapest, Veszprém, Győr) fogadja a sérült madarakat, továbbá a hatósági úton lefoglalt vagy elkobzott madarak ideiglenes vagy végleges tartási feladatait is ellátja.

Gólya gyűrűzés a Chernel-kertben. Fotó Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

A telepre kerülő madarak sérüléseinek elsődleges oka az áramütés, jellemző továbbá a gépjárművel, üvegfelületekkel való ütközés, a fiókaként való kézrekerülés. A leggyakrabban bekerülő madárfaj az egerészölyv, vörös vércse, erdei fülesbagoly, macskabagoly és a fehér gólya.

A kőszegi madármentő központban a tartósan sérült madaraknak is otthont biztosítanak. Fotó: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

Az európai bölény

Az európai bölény a XVIII. századig vadon is előfordult a Kárpát-medencében. Utolsó vadon élő állománya a lengyelországi Bialowieza őserdőben maradt fenn, azonban az I. világháború után annak sorsa is megpecsételődött. Két alfajra különül el: síkvidéki és hegyvidéki változata ismert. A fajt az utolsó 12, vadasparkokból, állatkertekből összegyűjtött példány szaporításával mentették meg a teljes kipusztulástól. Az első állatokat 1952-ben engedték szabadon Bialowieza-ban, azóta újra megtalálhatók a természetben. Körülbelül 600 példány az erdő lengyel, további 600 pedig a fehérorosz részén él szabadon. Manapság félvad körülmények között Európa-szerte számos helyen megtalálható ez a különleges állat, nagyjából 6 ezer példány él belőle a világon.

Európai bölények a kondorfai Hegyvölgy Vadon területen. Fotó: Dr. Németh Csaba, Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

Az Őrségi Nemzeti Parkba 2016-ban érkezett az első európai bölény a Körös-Maros Nemzeti Parktól, majd 2017-ben Kistapolcsányból további 11 példány érkezett. A bölényteheneket Szalafő Pityerszeri bemutatóhelyünkről 2019-től a kondorfai Hegyvölgy Vadon területre szállítottuk át, ahol egy 90 hektáros legelőn élhetnek és alakíthatják környezetüket. Európa legnagyobb szárazföldi emlőse táplálkozásával, mozgásával és taposásával közvetlenül is hatással van a területen előforduló növény- és állatvilágra. A fűfélék mellett fásszárú növényeket is fogyasztanak, a zárt erdőket ritkítják és tisztásokat hoznak létre.

Írta: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság