A nádi énekesek, fajtól függően, március utolsó harmadától kezdenek visszaérkezni telelőhelyükről. A fülemülesitke az első, bár az Kardoskút térségében nem annyira jellemző, inkább a Kis-Sárréten fordul elő. Kardoskúton az első visszatérő a nádi tücsökmadár, amely március vége óta folyamatosan jelen van a Fehér-tó körüli nádasokban és a csatornák nádasaiban.

Április 1-én az első kékbegy is megjelent, mégpedig egy éneklő hím. Április 4-én már foltos nádiposzátát és nádirigót is megfigyeltek, igaz csak a hangjuk alapján tudták beazonosítani őket.

Foltos nádiposztáta. Fotó: Vasas András

A fenti négy nádi énekesmadár-faj mindegyike költ a térségben. Valamennyien hosszútávú vonulók, a Száheltől délre telelnek. Elsősorban Afrika észak-nyugati részén, Európa északi részein és kisebb számban Nyugat-Ázsiában költenek. A kékbegyek még Alaszkában, illetve Skandináviától egészen Nyugat-Szibériáig is költenek. A nádi énekesek jellemzően a nagyobb nádasokban fészkelnek. A nádirigóknak és a nádi poszátáknak azonban nincs szükségük nagy kiterjedésű területre, ők csatornák nádasaiban is megtelepednek.

A cserregő nádiposzátákra még várnunk kell, ők az utolsó érkezők. Jellemzően inkább sűrű, bozótosabb, bürökkel benőtt területeket kedvelnek. A nádi sármányok viszont áttelelnek nálunk, így ők már foglalják a revíreket.

A KMNPI Kardoskúti Tájegységében a fenti fajok közül a kékbegy a legritkább, csupán néhány pár költ itt, a többi fajból pedig 10-20 pár, de a sóstói csatornákban akár ennél lényegesen több is költhet. Főként rovarokat fogyasztanak, a kékbegy a földön is zsákmányol. Az őszi vonuláskor a nádiposzáták különböző bogyókat is szívesen esznek.

A cikk borítóképét készítette: Horváth Tibor (Szól az ének)