Nemcsak a falvakban, kistelepüléseken, de a városokban is rendszeres és gyakori fészkelő. Nem volt ez mindig így. Eredeti élőhelye a magasabb hegyek sziklás vidéke, ahonnan feljegyzések szerint már a XIX. században megkezdte térhódítását a lakott területek felé.

A magas hegyvidéki régiókban most is élnek állományai, melyek egyrészt a sziklák védett zugaiban költenek, de eredeti élőhelyén is keresi az emberi létesítményeket, kunyhókat, menedékházakat, istállókat. Magyarországi állománya mára szinte teljes egészében lakott területeken költ, falvakban és városokban egyaránt. Fészkelőhelyeit is emberi létesítményeken alakítja ki, ebben azonban nem válogatós: tornácok, teraszok, istállók zugai, sőt elhagyott füsti fecskefészkek is alkalmasak számára. Ebből konfliktusok is adódnak, amikor egy-egy nyugalmasabb tornácon fészket kezd építeni, majd ha később emberi mozgást észlel, izgatott csettegéssel veszi tudomásul, hogy nincs egyedül. Ilyenkor általában egy kis hezitálás után összeszedi a bátorságát és folytatja a fészeképítést, majd a költést. Így ez a kis madárka üde színfolt lehet az ember közvetlen közelében.

A fészek helyét a tojó választja ki és jórészt ő maga építi, majd 14-15 napi kotlás után kelnek ki a fiókái. Általában 4-6 tojást rak, és a fiókák kirepülése után másodköltésbe kezd. Táplálékát szinte kizárólag rovarok alkotják. A nagyvárosokban megfigyelhető, hogy a földön szinte soha nem látjuk, táplálkozás céljából is a tetőket, az épületek magasabb részeit keresi föl.

Fotó: Biró István

Vonuló madár, de áttelelő példányai is akadnak. A vonulók korán megérkeznek, sokszor már február végén a költőhely közelében tartózkodnak. Költésének sikerét azzal segíthetjük elő, ha törekszünk arra, hogy a fészek közelében minél kevesebb zavarás, ismeretlen zaj és egyéb váratlan hatás érje.

A házi rozsdafarkút sűrű csettegéséről könnyen felismerhetjük. Csettegés közben farkát folyamatosan billegeti. A tojók inkább barnásak, a hímeknél a test szürkésfekete, a faroktollak mindkét nem esetében rozsdásbarna színezetűek, innen kapta a faj a nevét is.

A cikk borítóképét készítette: Nagy Gábor (Őszi napozás)