Kék galambok és fenyőrigók, a puszta téli madárseregei Havi természetfotós pályázat

Kék galambok és fenyőrigók, a puszta téli madárseregei January 4.

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákon nemcsak a tavaszi és az őszi vonulási időszakban járják népes madárcsapatok a gyepeket és mocsarakat, hanem télen is mozgalmas a táj. Kék galambok, fenyőrigók, aranylilék több százas csapataival találkozhatunk.

A hideg évszakban a pusztákon költő, illetve az őszi vonulás során itt csak megpihenő madarak helyét átveszik az északról érkező, és itt áttelelő madárfajok. Ezek a madarak sokszor akár több százas csapatokat alkotva járják a téli pusztát. Az egyik ilyen faj a kék galamb, mely bár költ Magyarországon, de csak a domb- és hegyvidéki erdőkben, így a nyári időszakban nem találkozhatunk vele a pusztákon. Télen viszont csapatba verődve lehúzódnak az alföldi pusztákra, és itt kutatnak élelem után.

Aranylile csapat. Fotó: Balla Tihamér

Megjelenését tekintve a kék galamb méretében és alakjában hasonló a városi galambokhoz. Alapszíne kékesszürke, mellét vörhenyes árnyalatú tollak díszítik, nyakán fémesen csillogó zöld folt található, fekete szárnyszalagja jellemző faji bélyeg. A téli pusztában fűfélék magvait, gyommagvakat keresgél. Enyhe téli időjárás esetén akár hónapokon keresztül is találkozhatunk a Csanádi puszták gyepterületein táplálkozó kék galamb csapatokkal. Tartós hóborítás esetén délebbre húzódnak.

A Kárpát-medencétől északra költő fenyőrigók igen jelentős része hazánkban vészeli át a telet. Gyakran ezres nagyságrendben tömörülnek csapatba. A mi fekete rigónkhoz hasonló méretű és alakú madarak díszes tollruhával rendelkeznek. Hasuk és mellük világos krémszínű alapon sötét szegésekkel tarkított, szárnyuk gesztenyebarna, hátuk és fejük pedig hamuszürke. Télidőben főként cserjék és fák bogyóival táplálkoznak, de gyakran megfigyelhetjük, ahogy a pusztákon, a földön keresgélnek gyommagvak, vagy enyhe idő esetén férgek, giliszták után.

Kék galambok. Fotó: Marik Pál

Az őszi vonulási időszakban nagy számban előforduló aranylilékre is jellemző, hogy sokan közülük hosszabb időre a Csanádi pusztákon maradnak, főleg ha nincs kemény téli idő. Idén decemberben is még több csapat táplálkozott a Királyhegyesi-pusztán. Barnás alapon, aranysárga pöttyökkel sűrűn borított tollruhájával a téli puszta színező eleme ez a madárfaj. Az aranylilék Észak-Európa mohás-zuzmós, lápos tundravidékén költenek. Érdekes belegondolni, hogy a rövidre legeltetett növényzetű, téli padkás szikes – ahol az aranylilék nálunk tartózkodnak –, valójában mennyire hasonló megjelenésű élőhely, mint a tundra.