A Körös-Maros Nemzeti Park pusztai területein 14 ismert éjszakázóhelyen 2253 példányt regisztráltak a szakemberek szerda délutáni, összehangolt megfigyeléseik során.

Kék vércsék a nemzeti park több részterületén is költenek. Idén a szokásosnál hűvösebb tavaszi időjárás miatt kitolódott a tojásrakásuk időszaka, így fiókáik is csak később repültek ki. A klasszikus május közepi költéskezdéshez képest egy teljes hónappal megkésett a párok jelentős része. A június-júliusi hőségben pedig sok fészekalj elmaradt a fejlődésben mivel a táplálék-ellátottság sem volt kiegyenlített. Összességében mintegy 400 pár kék vércse költött ezen a nyáron a Körös-Maros Nemzeti Parkban és jellemzően 2-3 fióka repült ki fészekaljanként. A korábbi évekhez hasonlóan a legerősebb kolóniák Cserebökényben, a kardoskúti Fehér-tó térségében és a Csanádi pusztákon alakultak ki.

Fotó: Széll Antal István

A fiókák kirepülését másfél hónapos felkészülés követi, amikor a fiatal és idősebb egyedek szétszóródott, vegyes csapatai a nappali órákban vadászattal, táplálékszerzéssel vannak elfoglalva, de alkonyatkor egy-egy pusztai facsoportnál gyülekeznek éjszakára kisebb-nagyobb csapatokba sűrűsödve. A szeptemberi időszakban a hazánktól keletre költő kék vércsék közül is sokan a Kárpát-medence síkvidéki területeit választják, hogy erőt gyűjtsenek hosszú vándorútjukra.

Számuk jellemzően szeptember derekán tetőzik, ahogy ezt a héten a Körös-Maros Nemzeti Park éjszakázóhelyein regisztrált 2253 példány is jól illusztrálja. Érdekesség, hogy a legnépesebb gyülekezőhelyek nem feltétlen a legjobb költőhelyeken alakulnak ki. A Dévaványai-Ecsegi pusztákon idén nyáron is csupán néhány pár kék vércse költött, de az egyik facsoporton most 1400 egyedet számoltak a szakemberek.

A legkitartóbb példányok végül október első hetében kelnek útra, hogy nagyjából egy hónap alatt átrepüljenek a Földközi-tenger, a Szahara és az esőerdők rengetege fölött és megkezdjék jövő áprilisig tartó délnyugat-afrikai telelésüket.

A cikk borítóképét készítette: Hati Tamás (Kékvércse)