A kígyászölyv Magyarországon fokozottan védett madár. Nagy elterjedésű faj, de hazánkban csak nagyon kis számban költ, főként a középhegységekben. A tojó a nagyobb, testtömege akár a két kilogrammot, szárnyfesztávolsága pedig a 180 cm-t is meghaladhatja. Méretéhez képest kicsi fészket épít, általában tölgyre, vagy fenyőre alacsony magasságban. Az esetek döntő többségében mindössze egyetlen tojást rak. Évente egyszer költ, de ha az meghiúsul, akkor sarjúköltésbe kezdhet.

Fotó: Őze Péter

Az alföldi tájakon leggyakrabban az őszi madárvonuláskor találkozhatunk kígyászölyvekkel, de időnként nyáron is akadnak kóborló példányok. Egy ilyen fiatal, kóborló példány jelent meg a napokban Dévaványán is. Két alkalommal is sikerült megfigyelni, miközben a Túzokvédelmi Mintaterület kerítésén üldögélt.

A kígyászölyv fő zsákmányállatai a hüllők, különböző sikló- és kígyófajok, de megeszi a gyíkokat és a békákat is. Gyakran megjelenik a lekaszált területeken, könnyebb zsákmányt remélve. Amikor egy siklót meglát, akkor először körbeugrálja, körbetáncolja, és csak utána kapja el. A kisebb kígyókat a levegőben is megeszi, a nagyobbakat egy fa csúcsán fogyasztja el. Emlékezetes látvány, amikor egy hím úgy repül, hogy a csőréből még kilóg a sikló farka, úgy viszi a fiókáinak.

A kígyászölyv a telet a Szaharában tölti. Áprilisban, amikor visszatér azonnal revírfoglalásba kezd.

A cikk borítóképét készítette: Leiter Tibor (Magaslesen)